A Stejarel Olaru történész által írt Nadia si Securitatea (Nadia és a Securitate) című könyv a hónap elején jelent meg, alapját a román titkosrendőrség több ezer oldalnyi titkosított aktájának feldolgozása adta. Főleg azok a jelentések, amelyek besúgók és lehallgatott telefonhívások alapján részletezik azt a visszaélésszerű kapcsolatot, ami Comaneci és edzője, Károlyi Béla viszonyát jellemezte.
Kapcsolódó
Ceausescu rémuralma elől menekülve cigánykerekezett a magyar határon a tornászlegenda
Miközben Nadia Comaneci öt olimpiai aranyat nyert tizenévesen, két férfi is fogságban tartotta.
A montreali olimpián a tornatörténelem első 10 pontos gyakorlatát bemutató román lány az 1970-es években a Corina fedőnevet kapta, és a Secu minden mozdulatát figyelte. A besúgórendszer olyan fejlett volt, hogy Olaru szerint edzők, orvosok, a helyi tornaszövetség tisztviselői, sőt a válogatott koreográfusa és zongoristája is jelentéseket tett róla.
Ezekből kiderült, hogy Károlyi Béla nem válogatott az eszközökben, és Comanecihez a "terror és brutalitás eszközeivel" nyúlt, de egyéb vádak is felmerültek..
A lányokat addig ütötték, amíg eleredt az orruk vére, majd végkimerülésig tartó fizikai gyakorlatokkal büntették őket
- írta egy informátor 1974-ben.
Meggyötörten, megfélemlítve
A jelentések szerint Károlyi kövér teheneknek és disznóknak nevezte a tornászait, miközben a nemzetközi versenyeken elnyert pénzdíjak egy részét is eltette. Az edző a kritikusainak azt válaszolta, hogy természeténél fogva sohasem lehet elégedett.
"Az én tornászaim a legjobban felkészültek a világon. És ők nyernek. Csak ez számít" - nyilatkozta.
Károlyi 1981-ben feleségével, Mártával az Egyesült Államokba költözött, és amíg a házaspár által edzett amerikai bajnokok később panaszkodtak a módszerekre (ezeket Károlyiék állandóan cáfolták), Comaneci mindig is diszkrét maradt ebben a kérdésben.
Noha a legújabb könyvről nem nyilatkozott, az AFP-nek megerősítette, hogy kapcsolatban állt Olaruval, és válaszolt néhány kérdésére.
A könyvben felbukkant egy olyan 1977-es interjú, amely sohasem jelenhetett meg, ugyanakkor bekerült a Securitate-aktába. Ebben a tornásznő megerősítette a sértegetéseket és pofonokat. Azt mesélte, egyszer három napig nem ehetett semmit, és szidták, amiért 300 grammot hízott.
"Túl sok minden történt, már nem is tudok ránézni" - mondta Comaneci az edzőjéről, akivel a montreali olimpiai bajnoki címet követően nem is akart tovább dolgozni. Édesanyja panaszt tett a tornaszövetségnél, és azt kérte, hogy beszéljen közvetlenül Nicolae Ceausescuval. A találkozót megszervezték a diktátorral, de az utolsó pillanatban magyarázat nélkül lemondták.
"Ceausescu propagandacélokra használta Comanecit és a szocialista munka hősnőjének nevezte" - jegyezte meg Olaru.
Ennek ellenére kínozták, megfélemlítették, megalázták, még akkor is, ha ritkábban verték meg, mint csapatársait.
Politikai számítás
Hogy a hatóságok miért nem avatkoztak bele Károlyi viselkedésébe? Olaru szerint politikai számításból. "Hogyan dicsekedhettek a torna magas színvonalú programjával, ha azzal egyidejűleg nyomozást indítanak Károlyi ellen?" - tette fel a költői kérdést.
Olaru szerint Nadia, miután 1984-ben visszavonult a tornáról, fogoly lett a saját országában, néhány szocialista ország kivételével megtiltották neki a külföldi utazásokat is. Ennek ellenére sikerült 1989-ben Magyarországra menekülnie, és onnan először Ausztriába, majd az Egyesült Államokba ment, ahol menedékjogot kért.
Olaru azt írja, hogy a döntése zavarba ejtette a rendszert, amely azzal szembesült, hogy a külföldi sajtó most leírja majd, hogy a román rendszer még a kiváltságosok számára is elviselhetetlen.
A Comanecire vonatkozó utolsó ismert Securitate-jelentés 1989. december 20-án, két nappal Ceausescu bukása előtt született.
Nadia korántsem volt olyan kiváltságos, ahogy annak idején bemutatták, ő a rendszer áldozata volt. De igazi lázadó és harcos, aki képes volt felállni a megpróbáltatásokból
- mondta Olaru.
