A nagy kedvencek
Ha az idei Golden Globe-jelölések legfeltűnőbb témáját keressük, akkor aligha mehetünk el a Netflix brutális és egyre növekvő dominanciája mellett. A streaming-szolgáltató idén harmincnégy jelöléssel a Golden Globe abszolút kedvence, főleg, hogy erejét már nem csak a tévés kategóriákban tette egyértelművé, hanem a nagyjátékfilmek terén is. A cégnek konkrétan ugyanannyi tévés és filmes jelölése van, utóbbiak között ott virít négy a legjobb filmes kategóriákban, a legfontosabbnak tartott legjobb drámai film kategória öt jelöltjéből három a Netflixé, ez a három film ráadásul a Golden Globe legtöbb jelölést begyűjtött három filmje is: a Házassági történet hat, Az ír öt, A két pápa négy jelöléssel. Ez önmagában is elképesztő siker, de ha mellé tesszük, hogy a Netflix kevesebb mint egy évtized alatt érte el vezető státuszát, akkor a helyzet még egyértelműbb. A szolgáltató 2013-ban kezdte el a saját tartalmak gyártását, már a következő díjszezonban ott volt az élvonalban hat Golden Globe-jelöléssel, melyek száma aztán évről évre meredeken nőtt. A kontrasztot tovább fokozza, hogy a klasszikus amerikai tévés hálózatok, mint a Fox, az NBC, a CBS vagy az ABC ezen a pályán alig rúgnak labdába.
Hogy a Netflix lufi-e, amely hamarosan nagy robajjal kidurran, arról ugyan aggodalmas cikkek születnek, hiszen ezt a mértékű költekezést nehéz üzletileg indokoltnak látni, de egyelőre nem tűnik
úgy, mintha bajban lennének. A cégnek idén mintegy 15 milliárd dollár volt a tartalomgyártási büdzséje, úgy, hogy 2015 óta minden évben harmincöt százalékkal többet költöttek tartalomra, mint
az azt megelőző évben. Ebből, persze, nagy mennyiségű középszerű, vagy egyenesen gagyi tartalom is készül, de, amint a mostani jelölések is mutatják, messze nem csak az. Ebből a pénzből tudnak
bevállalni olyan projekteket, amelyek más szolgáltatóknak túl kockázatosak, mint a hat jelöléssel kidekorált, főként az ára miatt veszélyesnek tartott Az ír vagy az öt Golden Globe-ra
jelölt Házassági történet, ami kamaradráma-jellege
miatt aligha számíthatott volna rendes promócióra, ha nem a Netflixre készül.
A Netflix egyetlen igazi tévés versenytársa az HBO: ha csak a számokat nézzük, akkor a Netflix két legsikeresebb sorozata, az Unbelievable és a The Crown pontosan
holtversenyben van az HBO idei zászlóshajójával, a Csernobillal: mindegyik sorozat négy-négy jelölést kapott. Ugyanakkor az HBO egyértelműen más üzleti taktikát követ, mint a
Netflix: sokkal kevesebb saját tartalmat gyárt, és inkább a kevés, de nagy presztízsű címre fókuszál, és nem kétséges, hogy néha még önmagukat is meglepik, ahogy az történt például a
Csernobil mindent elsöprő sikerével. A sorozat csak önmagában tizenkilenc Emmy-jelölést kapott idén, és ebből tízet díjra is váltott, és a mostani négy Golden Globe jelölés közül is
nagy eséllyel több díj is lesz majd - és ezek csak a díjak, az év abszolút popkulturális teljesítményévé és feledhetetlen mémmé válásról még szó se esett. És akad más is az HBO-nál, amivel
versenyben vannak: a Hatalmas kis hazugságok, bár meg sem közelíti az első évad sikerét, azért begyűjtött pár jelölést, az Utódlás nemkülönben - ez pedig összességében talán
enyhíti azt a kudarcot, amit a Trónok harca záró évadával a csatorna átélt, és amiről a későbbiekben még szó esik.
Megrágja és kiköpi a nemi erőszakon átesetteket a rendszer. Erről is mesél a Netflix új sorozata, ami helyből ugrott a legjobb idei sorozatok közé. Unbelievable kritika.
Az izgalmas jelöltek sorából nem maradhat ki a végre-végre újra a csúcsra törő Jennifer Aniston sem, akit a 2003-as Golden Globe-díja óta, amit a Jóbarátokért kapott, csak egyszer jelölték a díjra. A mostani megnyerésére, ugyanakkor, akármennyire is nagyot megy a The Morning Show című sorozat főszerepében, sajnos kevés esélye van: túl erős a mezőny. A színészkategóriák legboldogabb jelöltje azonban jó eséllyel mégsem Aniston, hanem egy Roman Griffin Davis nevű fiú, akiről nem baj, ha még nem hallott az olvasó. Ő ugyanis még csupán tizenkét éves, és az igen menő Golden Globe-jelölést legelső filmszerepéért kapta: Roman a főszereplője Taika Waititi őrült, megosztó szatírájának, a Hitlert képzeletbeli barátként felvonultató Jojo Nyuszinak. Ugyanakkor arra ne számítsunk, hogy valami megilletődött amatőrt látunk majd a gálán: a kisfiú ugyanis időtlen idők óta színésznek készül, és művészcsalád sarja, az operatőr Ben Davis és az író-rendező Camille Griffin gyermeke, így a forgatásra is úgy járt, mintha hazamenne. A január 5-i díjátadón pedig olyan színészekkel említik majd egy kategóriában, mint Daniel Craig, Leonardo DiCaprio, Taron Egerton vagy Eddie Murphy.
A kifelejtettek
A jelölésből kimaradtakat vizsgálva a leglátványosabb a Trónok harca már említett mellőzése - még ha nem is lepődött meg ezen olyan nagyon senki. A sorozatot - bár egyébként sokan szerettük a lezárást - nem sikerült úgy befejezni, ahogy egy ekkora jelentőségű presztízs-sorozatnál azt illett volna, és a forgatókönyvírói malőrök kiterjedtek a színészek mozgásterére is, így az, hogy nem kaptak sokkal több színészi/színésznői jelölést, igazából várható volt. Az ugyanakkor teljesen érthetetlen, hogy ha már mindenképpen jelöltek egy színészt a sorozat népes szereplőgárdájából, az miért éppen Kit Harington volt, aki drámai mélységek megcsillogtatása helyett inkább csak zavart bámulással töltötte az évadot. Ha mindenképp férfi jelölést akartak adni, arra még talán Peter Dinklage lett volna a leginkább méltó, de ő is úgy, hogy azért ennél láttuk már sokkal jobbnak is - és hát, a női szereplők mérföldekkel erősebb alakításokat nyújtottak.
Ha már nők és mellőzés: ha pár éve túl fehér díjszezonról beszéltünk, akkor idén nyugodtan beszélhetünk - újra - túl tesztoszterondúsról, minthogy a Trónok harca színésznői messze nem egyedüliként maradtak ki a szórásból. Idén ugyanis a legjobb filmes kategóriák filmjei elsöprő többségben férfi főhősről szóltak, és ami ennél is feltűnőbb, hogy a Golden Globe-ról döntő HFPA tagjai egyetlen női írót és rendezőt sem jelöltek a díjra, és a legjobb filmek közé, sem a drámai filmek, sem a musical/vígjáték kategóriájába sem került be női alkotó filmje. Ez alól kettő kivétel akad csupán, ám mindkettő az idegen nyelvű filmek között: a The Farewell című film Lulu Wangtól és a csodálatos Portré a lángoló fiatal lányról Céline Sciamma rendezésében.
Szeplős és kimondhatatlan a neve: megvan Meryl Streep utódja!
Saoirse Ronan generációja legelfoglaltabb és üzembiztosan kimagasló alakítást nyújtó színésznője, akit rengetegszer dicsértek úgy: ő jobb volt, mint a film, amiben játszott.
A női filmesek filmjeit ezzel kizárólag a színészkategóriákban találhatjuk, ami azt a fura üzenetet közvetíti, mintha nagyot játszottak volna ugyan, de nem túl jó filmekben. Nem kapott említést Greta Gerwig, pedig a Kisasszonyok új feldolgozását rommá dicséri a sajtó, és az egyik főszerepért Saoirse Ronan kapott is jelölést, ugyanígy Olivia Wilde - akit színésznőként ismerünk, és most debütált rendezőként - kimaradt az Éretlenségivel, amelynek főszereplőjét, Beanie Feldsteint jelölték, Lorene Scafaria A Wall Street pillangóival szintén, amiért Jennifer Lopez kapott jelölést. A dolog annál feltűnőbb, hogy idén még arra sem lehet panaszkodni, hogy ne készültek volna női vezetéssel filmek, így nem volt kik közül választani - igenis voltak fontos filmek női forgatókönyvíróktól és rendezőktől, csak a legjobbak közé nem válogatták be egyiket sem. A HFPA egyébként hajlamos fiúklubot játszani, ahogy ezt már például Natalie Portman a 2018-as Golden Globe-gálán szóvá is tette.
Na jó, de kik ezek?
A díjszezon valódi haszna nem az egyértelmű nagy teljesítmények elismerése, hanem az, hogy a kevésbé szem előtt lévő produkciókat és alakításokat is kirángatja a reflektorfénybe. Idén is sok ilyen akad, akár friss felfedezettek, akár olyanok, akiknek zsenialitását már egy ideje sejthettük, most azonban egyre bizonyosabbak lehetünk benne. Így például Sam Rockwellnek az utóbbi pár év végre meghozta azt a sikert, amire már egy ideje érdemes volt: egy Oscar-jelölés és egy megnyert Oscar Golden Globe-ra is zsinórban harmadik éve jelölik, idén a Fosse/Verdon című minisorozatért, ami nálunk eddig nem kapott figyelmet, pedig láthatóan érdemes lenne adni neki egy esélyt, minthogy éppen most kapott három Golden Globe-jelölést. Ebben Rockwell Bob Fosse-t, a legendás rendező-koreográfust alakítja, amint egymásnak feszül Gwen Verdonnal, a Broadway egyik legnagyobb táncosával, akit Michelle Williams alakít, szintén Golden Globe-esélyes minőségben.
Merritt Wever hasonló utat járt be az utóbbi években, már a Godlessben is figyeltünk rá, az idei év legjobbjai közül pedig két nagy projektben is láttuk: a Házassági történetben ő volt a főszereplő őrületesen vicces testvére, az Unbelievable-ben pedig, ami kérdés nélkül az év egyik legjobbja, főszerepet alakított. Kieran Culkin a harmadik az utóbbi években sorra figyelemre méltó teljesítményeket nyújtó, de még nem A-listásként emlegetett színészek sorában, az Utódlás jelöléseinek egyikét ő hozta, immár második alkalommal, ugyanis egy éve is jelölték a szerepért - érdemes neki is megtanulni a nevét, ha még nem mindenki tudná, és menni is fog: ő ugyanis minden magyar kedvenc Kevinjének, Macaulay Culkinnak a kisöccse.
Nemcsak a jelölt színészek között találni olyan neveket, amelyeket talán nem mindenki tud hova tenni, a HFPA a filmek és sorozatok között is elrejtett néhány ínyencséget, bizonyítandó önnön szofisztikált mivoltát. A már említett Fosse/Verdon mellett most, hogy sokadik jelölését gyűjti be, már tényleg érdemes adni egy esélyt a Netflix komédiájának, A Kominsky-módszernek, melyben egy idősödő színész tanítással próbálja megkeresni a kenyérre valót, miután csillaga már leáldozott. A sorozatért Michael Douglast és Alan Arkint már zsinórban második évben jelölik Golden Globe-ra, Douglas tavaly meg is kapta a díjat. Vígjáték-vonalon maradva a The Marvelous Mrs. Maisel is figyelemre méltó, az '50-es évekbeli stand-up szcénában játszódó sorozat ugyanis már harmadik évadját tapossa, és annyi Emmy- és Golden Globe-jelölése és díja van, hogy az már aligha véletlen. Szintén női főszereplő tör a csúcsra az On Becoming a God in Central Florida című sorozatban, melyért Kirsten Dunst idén Golden Globe-ot kaphat, csak itt nem komikusként, hanem egy piramisjátékban - ez is nyugodtan felkerülhet az ünnepi sorozatdaráló listánkra.
Ha pedig vígjáték helyett valami fajsúlyosabbra vágyunk, akkor A tett mindenképp legyen ott a pótolni való sorozatok listáján: a sorozat az idén erősen felívelt megtörtént esetek-vonalat erősíti, éspedig egy egészen döbbenetes történettel, és bár nem könnyű nézői élmény, de megéri, kapott is mindjárt két jelölést. Szintén a szó szerinti komédiától eltávolodva, de azért egy jóval fogyaszthatóbb atmoszférával a Póz című FX-sorozat is érdemes lehet a figyelemre, főként rugalmas gondolkodású, nyitott nézőknek, a sorozat ugyanis a '80-as évekbeli New York őrült klubkultúrájában játszódik, ennek megfelelően szivárványszínekben. A Golden Globe mozifilmes jelöltjei közül több olyan is akad, ami magyar forgalmazásba még csak mostanában vagy jövőre fog kerülni, így azokat nem szerepeltettük - de így is akad pótolni való a Golden Globe gáláig, ami január 5-én lesz.
Kiemelt kép: Jojo Nyuszi. Forum Hungary
