Ha az ember azok közé tartozik, akik nagyjából azóta nem néznek tévét, hogy ott átvették az uralmat a valóságshow-k, illetve az azokban feltűnt szereplők haknizzák körbe az újabb műsorokat, akkor a Géniusz jó eséllyel pont neki készült. Van ugyanis egy kétségkívül konzervatív, de elterjedt megközelítés, miszerint miért nézzek én a tévében olyan embereket, akiknek az a csúcsteljesítményük, hogy beültek a jakuzziba, és kibeszélték a műsor többi szereplőjét? Ezek a nézők jellemzően azok, akik még abban szocializálódtak, hogy a tévé képernyőjére csak az kerülhet, aki valamit letett az asztalra, de legalábbis tényleg kiemelkedő valamiben.
Felmerülhet persze a kérdés, hogy valóban ünnepelni kell-e valakit, csak mert tudja, hogy milyen nyelven beszélnek Gabonban, vagy hogy hány százaléka arany egy 18 karátos gyűrűnek? Főleg, hogy a Google és a Wikipedia korában ugye egyre kisebb a jelentősége az ilyen lexikális tudásnak, és ez az egyik fő érv amellett is, hogy a műveltségi vetélkedők és egyéb kvízshow-k az utóbbi évtizedekben a háttérbe szorultak:
Megváltozott a világ, a társadalom és főleg a kultúrafogyasztás: gondoljunk bele, amikor ezek a műsorok nagy sikerrel futottak, akkor még nem volt általános az, hogy bárki bármilyen információra kíváncsi, leül a gép elé vagy előkapja a telefonját, és megnézi a neten. A lexikális tudás és az alapműveltség szerepe teljesen más volt akkoriban: ha nem olvastad azokat a könyveket, nem láttad azokat a filmeket, színdarabokat, ha nem érdekelt a történelem, akkor egyszerűen nem tudhattad ezekre a kérdésekre a válaszokat. Viszont ma, mivel könnyen-gyorsan elérhető, a lexikális tudás nem annyira érdekes
- mondta tavalyi cikkünkben Kolosi Péter, az RTL Magyarország programigazgató vezérigazgató-helyettese, aki azt is hozzátette, hogy "ma már nem érdemes olyan vetélkedővel próbálkozni, ahol a szerencse, a kiszámíthatatlanság nem tölt be nagyon fontos szerepet: akár tud, akár nem tud valaki valamit, a nézőt az is érdekli, hogy mennyire lesz vagy nem lesz szerencséje".
Kapcsolódó
Az, hogy valaki művelt, ma már nem érdekel senkit
A műveltségi vetélkedők évtizedeken keresztül a televíziók legfontosabb műsorai voltak, ma viszont már alig látni ilyet a képernyőn. De vajon miért?
Nos, az ATV-hez láthatóan nem jutottak el Kolosi szavai, ugyanis a csatorna egy igazi tudásalapú vetélkedőt indít, melyben némi szerepe ugyan a szerencsének is van, de ez leginkább kimerül abban, hogy ki milyen kérdéseket kap, és ez ugyanígy volt a magyar televíziózás olyan egykori sikeres kvízműsoraiban is, mint a Kérdezz! Felelek vagy a Legyen ön is milliomos! A Géniusz esetében Gundel Takács Gábor nyári cikkünkben meg is magyarázta, milyen típusú szórakoztatást várjunk:
Nincs benne nagyon látványos showelem, nem dobunk le senkit sehonnan, nem kell, hogy dráma legyen, nem beszélünk élet-halál harcról. Játszunk, annak minden örömével, minden komolyságával, tétjével, feszültségével
- mondta a Géniusz műsorvezetője, aki egyetért azzal, hogy 2021-ben egyáltalán nem magától értetődő ez a formátum, de szerinte "csak fizikailag statikus, és ettől függetlenül mégis nagyon dinamikus, nagyon pörög. Ha egy adásban, ami negyvennyolc-ötven perces, elhangzik nyolcvan-nyolcvanöt kérdés, az rengeteg, és ez nem csak a játékosok számára pörgős, hanem a nézők számára is."
A Géniusz tényleg olyan, mint a régi vetélkedők, egy kis csavarral: ugyanaz a díszlet, ugyanolyan drámai körítés, sőt, a kérdések is megnyugtatóan azt a korszakot idézik, amikor biztos pont volt a délutáni/kora esti műsorsávban Vágó István vagy Egri János rejtélyes mosolya. Igaz, utóbbiaknak nagyobb szerepük volt, adott esetben be is húzhatták a csőbe a bizonytalankodó játékost, most ilyesmire nincs lehetőség, ugyanis a gyorsaság dönt: öt másodperc van válaszolni a kérdésre, és egyből mondani kell a helyes választ, nem pedig több válaszlehetőség közül kiválasztani a megfelelőt, mint volt a Legyen ön is milliomos! esetében. A műsorban mindig két játékos párbajozik, és kettőjük közül az jut tovább, aki három játszmát nyer, a játszmát pedig az nyeri, akinek előbb lesz meg a tíz helyes válasz, és ha valaki történetesen mind a tíz kérdésre tudja a választ, úgyis megnyerheti a játszmát, hogy az ellenfele meg sem szólalt. (Ő aztán megteheti ugyanezt a következő játszmában.) Ezen még annyit bonyolítanak, hogy a harmadik játszmában mindig más szabályok érvényesek: ott hét jó válaszig mennek a versenyzők, és az válaszolhat, aki előbb nyomja a gombot. Azt, hogy mely témakörből jöjjenek a kérdések, a másik versenyző választja ki az ellenfelének.
A műsor magyar fejlesztés, és működik, ugyanúgy bekapcsol a régi reflex, mint a korábbi hasonló vetélkedőknél, amikor a nézők jó része azt találgatta, vajon ő maga meddig juthatott volna. Ennek megfelelően a kérdések nem nagyon nehezek, legalábbis minden negyedik-ötödikhez elegendő a legalapabb műveltség (Milyen nemzetiségű Hamlet? Mennyi egy tucat?), és ez segít abban, hogy a műsort ne érezzük túlságosan elrugaszkodottnak.
Az pedig külön élmény, amikor valamilyen okból egyik játékos se tudja a helyes választ egy nem túl nehéz kérdésre, ilyenkor fel lehet háborodni, hogy "mégis hogy jutott be valaki egy ilyen vetélkedőbe, aki MÉG EZT SEM TUDJA?", és az is hasonló sikerélmény, ha a gyorsasági játszmában leblokkoló versenyző hirtelenjében nem tudja, melyik ország fővárosa Kuala Lumpur, noha mi csípőből tudnánk.
Gundel Takács Gábor is abszolút jó megoldás a műsorvezetőnek, kellően laza, nem is túl tanítóbácsis, és a korábbi hasonló műsorokból szerzett tapasztalatait felhasználva tényleg ő lett a mai tévés nemzedékből a legjobb választás a kvízshow-kra. Neki emellett arra is figyelnie kell, hogy úgy is átjöjjön valami a versenyzők egyéniségéből, hogy viszonylag kevés idejük van szerepelni, hiszen vagy tudják a kérdést, vagy nem. A tízmillió forintos fődíj elnyeréséhez ugyanis tíz párbajt kell nyerni, az pedig azért nem tűnik könnyű feladatnak, ezért számolni kell azzal, hogy a versenyzők többségét csak egy vagy két adás erejéig láthatják csak a nézők.
A Géniusz tehát tényleg az a fajta oldschool tudásalapú vetélkedő, amely már régóta hiányzott a tévéműsorból, és gyakorlatilag készülhetett volna egy vagy két évtizeddel ezelőtt is (már ha eltekintünk persze az aktualizált kérdésektől). A műsor abból a szempontból is a régi időket idézi ugyanakkor, hogy az első két adásban, amit a sajtó rendelkezésére bocsátottak a készítők, kizárólag férfiakat láthatunk. Ebben még pár éve se látott volna problémát a többség, de
2021-ben már egyszerűen nem néz ki jól, ha egy tudásalapú műsorban kizárólag bölcs férfiak párbajoznak egymással, még akkor sem, ha tudjuk, a versenyzőket az elmúlt harminc év legsikeresebb kvízjátékosaiból választották ki (az 1100 jelölt mezőnye végül 36 versenyzőre szűkült), ami némiképp megköti a készítők kezét. És persze a későbbi adásokban ez még változhat, de egyelőre a Géniuszban a középkorú férfiaknak áll a zászló, noha az egész népes kocsmakvíz-szubkultúrát elnézve ez a műfaj korántsem csak az ő kiváltságuk.
Abból a szempontból viszont nem okoz csalódást a Géniusz, hogy tényleg azt adja, amit ígért: kérdésekre kell válaszolni, nullára redukálják a game show-kból átvett idiotizmust, melyekkel egy időben próbálták feldobni a műveltségi vetélkedőket (lásd Maradj talpon! vagy A piramis), ugyanakkor sikerül megteremteni azt a feszültséget, ami ott tarthatja a nézőt a tévé előtt. A kérdés csak az, vajon az a nemzedék, amelynek kimaradtak annak idején a műsor hazai elődei, és amely egyébként is egyre kevesebbet néz már tévét, fogékonynak mutatkozik-e erre a műfajra. Jó lenne, ha így lenne, mert üdvözlendő minden olyan televíziós kísérlet, amely el mer térni a fősodortól, márpedig ma egy tisztán tudásalapú vetélkedő nem is állhatna messzebb a tévés mainstreamtől.
A Géniusz első adása kedd este 20.30-tól látható az ATV-n.
