A németországi Szászország és Brandenburg tartományokban vasárnap tartottak választást, a legutóbbinál sokkal nagyobb részvétel mellett. A két voksolásra azért szegeződött annyi szempár szerte Európából, mert először történhetett volna meg egy, sőt mindjárt két németországi tartományban, a volt NDK területén, hogy a jobboldali populisták - akikkel egyetlen másik párt sem hajlandó együttműködni - megnyerik a választást. Ez nem így lett, de így sem kerültek kellemes helyzetbe az eddig kormányzó pártok.
Szászországban, ahogy szövetségi szinten is, nagykoalíció volt, vagyis a kereszténydemokraták a szociáldemokratákkal közösen kormányoztak, Brandenburgban pedig az ott legerősebb SPD a náluk is balosabb Linkével alkotott koalíciót. Mindkét tartományban változás várható viszont a bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) előretörése miatt.
AfD
Az AfD-nél nagy volt az öröm vasárnap este, hiszen Szászországban majdnem 18, Brandenburgban valamivel több mint 11 százalékponttal kapott több szavazatot, mint öt évvel ezelőtt, és lett - minden valószínűség szerint - az újonnan felálló tartományi parlamentek legnagyobb ellenzéki pártja.
A brandenburgi eredmények:
Mivel a törvényhozásokba bejutó pártok közül csak az AfD-nek és a Zöldeknek sikerült megerősödniük, ráadásul a populista jobboldal növekedése sokkal inkább számottevő, nem alaptalan a boldogságuk. Még akkor sem, ha pár hete a közvélemény-kutatások még őket hozták ki győztesként.
A másik ok, ami miatt még vakarhatják a fejüket, hogy az eredetileg euróellenes, neoliberális, értelmiségi pártként megszerveződő AfD mostani eredménye nem ennek a szellemiségnek, hanem sokkal inkább a Flügel (Szárny) nevű, sok esetben náci, de legalábbis szélsőséges hátterű emberekből álló csoportosulás előretörésének köszönhető. A Flügel képviselői ugyanis többségében a kelet-német tartományokból származnak, és a párt ottani erős emberei közülük kerülnek ki.
Az AfD megerősödésének okai között megtaláljuk idegenellenességüket és a félresikerült német újraegyesítést is, erről bővebben itt írtunk:
A választás, amely után új Kelet-Németország születhet
Vasárnap tartományi választást tartanak a kelet-németországi Brandenburgban és Szászországban, a jobboldali populista AfD nyerheti a legtöbbet. A párt erősödése az új Kelet-Németország születését is jelentheti. Egyúttal ítéletet is az egyesítés harminc évéről.
Valószínű, hogy az AfD változások előtt áll, hiszen szinte néppárttá vált ezekben a tartományokban, noha továbbra is ellenzéki szerepre kell berendezkednie. Kérdés ugyanakkor, hogy a Flügel szövetségi szinten is megerősödik-e az eredmények miatt, és ha igen, akkor a szélsőségesség nem üt-e vissza a nyugati tartományokban, ahol az AfD egyébként is jóval gyengébben áll, hiszen a választók kevésbé nyitottak az idegenellenességre, és az egykori NSZK területén a félrecsúszott 1989-es rendszerváltással is nehezen lehet kampányolni.
CDU
A kereszténydemokraták hozták a kötelezőt, de az öt évvel ezelőtti eredményükhöz képest erősen meggyengültek. Szászországban nagy hajrával 32,1 százalékot értek el, azaz 7,3 százalékponttal kevesebb szavazatot kaptak, szinte pontosan ugyanannyival, mint Brandenburgban, ahol viszont csak a harmadik helyen, az AfD mögött végeztek.
Szászországban így fennmaradhat a CDU-vezette kormány, de a biztos többséghez az eddigi partner, az SPD mellett a Zöldeket is meg kell győzniük, azaz - a pártok színeire utaló elnevezéssel - Kenya-koalíció alakulhat.
A szászországi eredmények:
Másfajta többségi kormány nem is lehetséges, a szászországi CDU elnöke, egyben a tartomány miniszterelnöke, Michael Kretschmer legalábbis rögtön kizárta, hogy a szélsőségesekkel, vagyis akár az AfD-vel, akár a posztkommunista Baloldallal szövetkezzenek. (Bizonyos körülmények között elég lehet a CDU-nak a szocdemekkel vagy a zöldekkel is összeállnia, mert az AfD jelöltállítási szabálytalanságok miatt nem biztos, hogy minden megszerzett helyet elfoglalhat.)
A CDU helyzete szövetségi szinten sem rózsás, de épp brandenburgi szereplésük mutatja meg, mi lehet igazán rossz döntés a részükről. A tartományi vezető, Ingo Senftleben ugyanis nem feltétlen osztja azt a párton belül - és Angela Merkel kancellár által is - vallott elvet, hogy szélsőséges pártokkal nem kötnek koalíciót. Pedig azt, hogy a Linke és az AfD felé nem érdemes nyitni, jól jelzi, hogy a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal korábbi vezetője, Hans-Georg Maaßen körül a CDU-n belül csoportosuló Werte-Union (magyarul körülbelül: Értékszövetség) emberei is elbuktak. Maaßen volt az, aki kitartóan tagadta még az alkotmányvédelem vezetőjeként, hogy Chemnitzben szélsőjobboldaliak hajtóvadászatot indítottak menekültek és baloldaliak ellen, noha ezt a kormánykoalíció pártjai is így gondolták.
A Werte-Union az AfD előretörését úgy akadályozná meg, hogy a Merkel alatt egyre középutasabb CDU-ban jobboldali fordulatot hozna. A szövetségnek ugyanakkor hat képviselőjelöltje indult, és közülük csak kettő nyert, kettő ért el a tartományi CDU-hoz hasonló eredményt, kettő viszont kétszámjegyű vereséget szenvedett, és éppen az utóbbiak körzetében gyarapodott a legtöbbet az AfD.
SPD
A szociáldemokraták Brandenburgban megtartották első helyüket, bár 5,7 százalékpontos veszteséget kénytelenek elkönyvelni, alig több mint a szavazatok negyedét szerezték meg (26,2%), és alig előzték meg a 23,5 százalékot elérő AfD-t. Szászországban kevesebbet (4,7 százalékpontot) veszítettek, de kevesebből is, és a szavazatok mindössze 7,7 százalékával dicsekedhetnek, a szintén visszaeső Baloldal mellett a Zöldek is megelőzték őket.
Az SPD évek óta nem találja magát, jelenleg is csak ideiglenes elnöksége van szövetségi szinten, az ősszel választanak új vezetőséget, majd dönthetnek arról, hogy továbbra is maradnak-e Merkel koalíciós partnerei. Nem kis jelentőségű döntések ezek a párt életében a néppárti státuszát lassan elveszítő szociáldemokraták életében. Brandenburgi helyzetüket nehezíti, hogy a Baloldallal közös koalíciójukat sem lehet tovább fenntartani, hárompárti együttműködésre van szükség, Dietmar Woidke miniszterelnök már be is jelentette, hogy még a héten le akar ülni a CDU-val tárgyalni.
Zöldek
Az AfD mellett a Zöldek a győztesei a kelet-németországi választásnak, igaz, inkább csak a korábbi eredményeikhez képest. Szászországban 2,9 százalékponttal többet értek el az öt évvel ezelőttinél, összesen 8,6 százalékot, amivel megelőzték az SPD-t, Brandenburgban pedig 4,6 százalékponttal kaptak többet, mint 2014-ben, így minimális különbséggel megelőzték a Baloldalt, és a tartomány negyedik legerősebb pártjává váltak. Pedig a Zöldek a keleti tartományokban egyáltalán nem szoktak jól szerepelni, de a vasárnapi eredmények azt mutatják, hogy a városi lakosság ott is egyre nyitottabb feléjük, és nem csak a nyugati országrészekben nő a népszerűségük, ahogy azt a legutóbbi európai parlamenti és szövetségi választás is mutatta.
Ez leginkább annak köszönhető, hogy azok a CDU-val és az SPD-vel elégedetlen választók, akik nem kíváncsiak a szélsőjobbra, most leginkább a Zöldekben bízhatnak. Ezért is kell elgondolkodniuk azon, hajlandóak-e és ha igen, mi módon együttműködni a szebb napokat látott hagyományos néppártokkal úgy, hogy zöld és némiképp még mindig elitellenes karakterük ne sérüljön.
Die Linke
A Baloldal a vasárnapi voksolás nagy vesztese, ráadásul számukra még fájdalmasabb a Szászországban elveszített 8,5 százalékpontnyi, illetve a Brandenburgban elbukott 7,9 százalékpontnyi szavazó. A posztkommunisták ugyanis a korábbi NSZK területén sosem voltak erősek, de a keleti országrész az AfD megjelenéséig az ő terepük volt.
Kelet-Németország új pártja mostanra viszont az az AfD lett, a Linke meg egy a kisebbek közül. Különösen rossz előérzetük lehet ráadásul azért, mert az idén még egy keleti tartományban tartanak választást, Türingiában, ahol öt éve a CDU után ők kapták a legtöbb szavazatot, és ők alakíthattak kormányt az SPD-vel és a Zöldekkel közösen, Bodo Ramelow vezetésével. Ramelow az első és máig az egyetlen miniszterelnök, akit a Baloldal adott valamelyik német tartománynak, ám az október 27-ei választás előtti felmérések azt mutatják, hogy fej fej mellett áll a Linke, a CDU és az AfD, vagyis kérdéses, hogy a radikális baloldal a legfontosabb bástyáját meg tudja-e tartani.
Kiemelt kép: Odd Andersen / AFP
