Több földrengést megélt már a magyarul beszélő török idegenvezető, de ez a félelem örökre megmarad az emlékeiben. Nővérként dolgozó lánya pizsamában rohant embereket menteni. Egy hét után sem térhet haza a hat gyerekes család.

Fethi Taş, kurd török férfi tökéletesen beszél magyarul, mert több mint két évtizede 5 évig élt Magyarországon, és most is magyar turistákat kalauzol Törökországban, Antalyaban, az IBUSZ munkatársaként.

Gaziantepben, emeletes házban érte őket az ország legnagyobb földrengése, múlt hétfőn. Hajnali negyed ötkor őrületes hangzavarra riadtak fel, elképzelni sem tudták, mi lehet. A negyedik emeleti lakásban borult minden, próbálták a hat gyermeküket megnyugtatni, de az apa sem hitte, hogy megmenekülhetnek.

– magyarázza az idegenvezető, hogyan élte meg a sokkoló pillanatokat.

Azt mondja, nagyon erős volt és hosszú a földrengés. Mint utóbb kiderült, 7.7 -es fokozatú volt.

Délelőtt felmerészkedtek a lakásba, hogy összeszedjék, amire szükségük lehet, pénzt, telefont és pár ruhát, meg egy kis kekszet. Bezárták a lakást, mert sejtették, hogy most egy időre el kell hagyniuk az otthonukat. Délután újabb nagy rengés volt, 7,6-os. Akkor újabb épületek dőltek össze, sok olyan, ami reggel már megsérült. Az idegenvezető háza erősnek bizonyult, két rengést is kibírt, de visszamenni nem mertek és nem is mehettek, mert szakértőknek kellett megnézni, biztonságos-e.

Akkor már hallották, hogy nehéz az utánpótlás a tönkrement utak miatt.

Fethi Taş legidősebb lánya, Tugba, aki nővérként már a földrengés reggelén elrohant dolgozni. Ahogy volt, pizsamában ment a mentőkhöz. A földrengés után két órával már azokban a kisvárosokban voltak, ahol az épületek több, mint a fele összedőlt.

„Folyamatosan dolgoztak, az idővel versenyeztek, hogy még több ember életét tudják menteni. Az első két napon egy-egy órát aludtak, ahol épp tudtak. Enni sem volt idejük.”

Sok ember életét megmentették. Tugbát egy hete nem látta a családja, de már nem rohannak úgy. Apja azt mondja, hogy holttesteket is el kellett vinniük, rettentő nyomasztó körülmények között dolgoztak, de beszélni nem akar a nővér. Apja szerint

A család az apa egyik barátjánák szállt meg a harmadik éjszaka, a negyedik éjjel pedig az áldozatoknak kinyitott sportcsarnokban aludtak. Ott körülbelül ezer ember zsúfolódott össze, betonra terített plédeken aludtak. Nem volt lehetőség vécé után kezet mosni sem. Pedig a muszlimoknák a napi ötszöri imádkozás feltétele is a mosakodás.

Az idegenvezető jobbnak látta elvinni gyerekeit a szülőfalujába, a rokonokhoz. Şanlıurfa tartományban Karacaören faluban körülbelül ezren élnek. Itt is volt földrengés, csak nem halt meg senki. Errefelé csak egyszintes házak vannak, biztonságosabbnak tűnik itt most. Négy család kapott menedéket a 3 szobás házban.

„Most nincs luxus. Ugyanakkor sokkal jobb itt, mint a csarnokban, ahol ezren alszanak együtt a földön.”

Egy nő egész nap sír, mert teljesen tönkrement a házuk, el sem tudja képzelni, hogyan élhetnek tovább.

Mostanra kiderült, a hatgyerekes család házának nem esett baja, vasárnapra megkapták az engedélyt a visszatérésre, de mivel nincs fűtés, inkább még a rokonoknál maradnak. Várják az sms-t, mikor javítják meg a gázszolgáltatást.

Több helyen fosztogatókat tartóztattak le, akik az elhagyott házakból, autókból vitték el az értékeket.

„Egy ismerősöm elmondta, hogy ő is bement egy boltba pár kekszért, hogy életben maradjon, hogy legyen mit ennie, de látott olyanokat, akik eladni vitték, amit loptak. Ők bűnösök. A szándék a fontos.”

- mondja Fethi Taş.

Hétfőtől várhatóan távoktatás lesz az egyetemeken, hogy a kollégiumokat is ki tudják adni az otthon nélkül maradtaknak. Szállodák is befogadják a fedél nélkül maradtakat, de csak addig, amíg nem kezdődik a szezon. Az idegenvezetőnek elvileg március 5-én kezdődik a munka.

Azt mondja, a boltokból az első két nap elfogyott minden, abban bízik, lassan feltöltik az árukészletet. Már ahol a bolt megmaradt.

Utórezgések még mindig vannak, kettes, hármas, négyes fokozatúak. Akár egy évig is eltarthatnak, bár Fethi Taş szerint igazán már nem érzik.

Azt mondja, a gyerekek nagyon megijedtek, az első napokban nem szóltak semmit. Elvileg március elsején mennek újra iskolába.

Ő több földrengést megélt már. 2020-ban egy 6.8 as fokozatút élt túl Elazığ tartományban, amikor több, mint 3 ezren meghaltak. 1999-ben Gölcükben pedig egy 7.4-est, ami 18 ezer embert ölt meg.

Senki nem tudja, mennyi idő lesz felszámolni a károkat. Szerinte sokan vissza sem mernek térni oda, ahol történt a tragédia, főleg, ahol elvesztették hozzátartozóikat az emberek.

ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!