Egy csapat egyenruhás rendőr szállta meg Anne Hamilton-Byrne Kai Lama nevű birtokát 1987. augusztus 14-én. A Melbourne-től több mint 200 kilométerre északkeletre, az Eildon-tó partján fekvő, öthektáros területet masszív szögesdrótkerítés vette körbe. A kapuján egészen addig a napig csak beavatottak léphettek be. A rendőrök a birtokon álló villa egyik kollégiumszerű szobájában megtalálták azt a tizennégy gyereket, akik miatt odamentek. Mindannyian egyforma ruhát viseltek, olyat, mint amilyen a Von Trapp gyerekeken volt A muzsika hangja című filmben. Többségüknek még a frizuráját is ugyanolyan bubi-fazonúra nyírták, és egyenszőkére festették.
A gyerekek mindannyian, közöttük Ben Shenton is azt hitték, hogy Anne Hamilton-Byrne az édesanyjuk, a férje, Bill Byrne az édesapjuk, ők pedig testvérek. Bár egész életüket szigorú szabályok szerint, rideg környezetben, teljes szeretethiányban, brutálisan bántalmazva töltötték, a legtöbben, így Ben is hisztérikusan, erőszakkal próbálták megakadályozni, hogy elvigyék őket a birtokról. Meggyőződésük volt, hiszen egész életükben mást sem hallottak, hogy a szögesdrótkerítésen túli világ a velejéig gonosz hely, ahol rövid időn belül kínhalál vár rájuk.
Jógázó Jézus
Anne Hamilton-Byrne-nak már a neve sem volt igaz. Evelyn Grace Victoria Edwards néven született 1921. december 30-án egy farmon, néhány órányi autóútra Melbourne-től. Az édesanyja, akit paranoid skizofréniával diagnosztizáltak, egy elmegyógyintézetben halt meg, amikor ő még kisgyerek volt. Első világháborús veterán, alighanem PTSD-vel küzdő, alkoholista apja alkalmatlan volt arra, hogy egyedül nevelje fel a gyerekét, a kislány így egyik árvaházból a másikba került, írja a szektavezető életrajzában az Age című ausztrál lap.
Hamilton-Byrne aztán férjhez ment, és hamarosan megszülte első saját gyermekét. Miután a férjét elveszítette egy autóbalesetben, a nyugati világban akkor még szinte ismeretlen, így kellően misztikus keleti vallások és jóga felé fordult. Tehetséges volt és szorgalmas, így amikor az 1960-as években elkezdett divattá válni az orientalizmus, Hamilton-Bryne pillanatok alatt a középosztálybeli melbourne-i háziasszonyok kedvenc jógaoktatója lett. Nem sokkal később megismerkedett Raynor Johnson brit orvossal, aki az 1950-es évek óta a keleti kultúra, a miszticizmus és a parapszichológia megszállottja volt.
Az Ausztráliában előadásokat tartó Johnson lett Hamilton-Byrne első rajongója. A naplójában azt írta a jógaoktatóról, hogy ő a legragyogóbb elméjű, legharmonikusabb lelkű, legkedvesebb személyiség, akivel valaha találkozott. Rengeteg időt töltöttek együtt, és közösen kísérletezgettek azzal, hogy a tudatukat LSD és más drogok segítségével tágítsák.
Johnson mutatta be Hamilton-Byrne-t az első prominens követőinek: orvosoknak, nővéreknek, jogászoknak, építészeknek, akiket az kötött össze, hogy a "new age" titokzatos bölcsességére vágytak. A tapasztalt, karizmatikus jógatanárnőben találták meg a szellemi vezetőjüket. Hamilton-Byrne a hinduizmus, a buddhizmus és a kereszténység véletlenszerűen kiragadott elemeiből gyúrt össze számukra egy zavaros ideológiát, amihez aztán igazodhattak.
Ugyancsak Johnson volt az, aki a Melbourne közelében fekvő, Santiniken nevű birtokát felajánlotta a formálódó szekta minden kedden, csütörtökön, és vasárnap tartott szeánszaihoz. Az egyik első tag, Marion Villimek vezette a Newhaven pszichiátriai kórházat, a csoportnak így gyakorlatilag korlátlan hozzáférése volt az összes létező pszichoaktív gyógyszerhez, így az LSD-hez is.
Anne Hamilton-Byrne megbűvölte követőit. Elhitette velük, hogy ő Jézus második reinkarnációja, aki azzal a céllal érkezett újra a Földre, hogy az arra érdemeseket egy új korszakba vezesse. Azt tanította nekik, közeleg a végítélet napja, amikor az emberek többsége elpusztul majd, a kevés túlélőt pedig ő, illetve a hozzá közel állók fogják majd tanítani és vezetni, vagyis ők lesznek majd az új világ urai. A hívek mindenüket odaadták a vezetőjüknek: a pénzüket, az ingatlanjaikat és a gyermekeiket is.
A szektát úgy nevezték, The Family, azaz A család. Pont úgy, ahogy azt a nagyon hasonló, a világ túlsó végén szerveződő csoportot is, amelyiknek Charles Manson volt a szellemi vezetője. Anne Hamilton-Byrne és a követői azonban nem követtek el gyilkosságokat. Ők inkább gyerekeket próbáltak meg egészen kiskoruktól, többet közülük a születésük pillanatától arra nevelni, hogy egyszer majd az új világ vezetőivé és benépesítőivé váljanak.
A világvége gyermekei
Hamilton-Byrne szervezete az 1970-es évek elejétől nevelt gyerekeket a Kai Lama birtokon. Néhányan közülük a szektatagok gyermekei voltak, mások házasságon kívül fogantak, akiket hamis papírokkal adoptált a szektavezér. A hívek között voltak orvosok, nővérek, jogászok és szociális munkások is, akik gondoskodtak arról, hogy a hatóságoknak még véletlenül se tűnjenek fel a törvénytelenségek. A gyerekek nagyon ritkán hagyták el a birtokot, a legtöbbször akkor is csak a közeli tópartra mentek. Idegenekkel nem állhattak szóba, alaposan beléjük verték, hogy ha ismeretlenek szólítanák meg őket, három szót ismételgessenek magukban:
Unseen, unheard, unkown,
azaz nem látom, nem hallom, nem ismerem.
A családban mindennapos volt a gyerekek pszichés és fizikai bántalmazása. Mindannyian abban a tudatban éltek, hogy a szektavezér Anne és a férje, Bill a vér szerinti szüleik. Őket viszont keveset látták, mert állandóan utazgattak a világban, míg a gyerekek a birtokot sem hagyhatták el. A gyerekek felügyeletét szektatagok látták el, akiket a kicsik nagynénikként ismertek.
A gyerekek szigorú napirend szerint éltek. Minden reggel ötkor ébredtek, jógáztak, meditáltak, tanultak, aztán megint jógáztak és meditáltak. A napjaik minden egyes percét beosztották. Rendszeresen kaptak nyugtatókat, a leggyakrabban Valiumot, tizennégy éves koruktól pedig "tisztító szertartásokon" estek át, melyek során LSD-t kaptak. Aki engedetlen volt, napokig nem kapott ételt, a fejét víz alá nyomva fojtogatták, a kezét gyertyaláng fölé tartották, vagy egyszerűen megverték.
Ben Shenton azt mondja, a büntetéseket már végignézni is elég volt ahhoz, hogy örökké sajgó lelki sebeket okozzanak.
A légkör színtiszta rettegéssel volt tele
- emlékezett vissza a már 47 éves férfi, a BBC-nek adott interjúban.
Amikor jelen volt, Anne maga is bántalmazta a gyerekeket. Ben emlékszik rá, amikor az egyik "testvérének" egy tűsarkú cipővel esett neki a mindenható anya. Amikor úton volt, Hamilton-Byrne rendszeresen felhívta telefonon a nagynéniket, elmondatta velük, hogy melyik gyerek hogyan viselkedett, aztán változatos büntetéseket szabott ki. A gyerekek mégis rajongtak Anne-ért, és minden rosszért a nagynéniket hibáztatták.
Ben azt mondja, gyermekkorában az egyetlen kapcsolatot a valósággal azok könyvek jelentették számára, amiket a szekta engedélyezett neki. A történelemkönyveket szerette a legjobban. Miután olvasott a második világháborúról, a többiekkel elkezdték koncentrációs tábornak nevezni a szögesdrótkerítéssel körbevett Kai Lamat, a nagynéniket pedig őröknek.
Lázadó lányok
Anne Hamilton-Byrne szektájának feloszlását A család két gyermeke, Leeanne Creese és Sarah Moore indította be - írja az ATI című ausztrál online magazin. Miután Creese megszökött, a legjobb barátnője, Moore lázadozni kezdett. Moore volt az összes gyerek közül Hamilton-Byrne kedvence. Komoly szerepet szánt a lánynak a szervezetében, elsőként a többi gyerek vezetőjévé nevezte ki. A lány azonban először a nagynénikkel, majd magával a szektavezérrel is szembeszállt. Hamilton-Byrne 1987-ben száműzte az akkor 17 éves Moore-t.
A magányosan csellengő Sarah Moore-t befogadta egy család. Nem sokkal később megismerkedett egy Helen D. nevű magándetektívvel, aki már évek óta nyomozott a szekta után. A lány ekkor tudta meg, hogy Hamilton-Byrne egy szélhámos, aki nem is az anyja. A valódi anyja pedig az egyik nagynéni, aki még újszülött korában adta őt a szektának. Néhány hónappal később ütöttek rajta a rendőrök a Kai Lama birtokon. Tizennégy gyereket emeltek ki a szektából, akik később elmondták, hogy korábban sokkal többen, huszonnyolcan is voltak.
A razzia után Ben Shentonnak kis híján az életébe került, hogy felfedték előtte az igazságot. Megtudta, hogy a neve nem Hamilton-Byrne, és egy évvel idősebb annál, amit mondtak neki. Megtudta, hogy a valódi anyja a Joy nevű nagynéni, akit egész addigi életében gyűlölt. Miután a szekta lebukott, Joy felhívta a fiát telefonon, de csak azért, hogy az alábbiakat mondja neki:
Semmi közöm hozzád, szégyellek, eszedbe ne jusson valaha is megkeresni, mert úgyis csak az arcodba csapnám az ajtót.
Ben nem tudta többé, hol a helye, milyen szabályokat kell követnie, hogy mihez hogyan viszonyuljon. Az iskolában nem tudott beilleszkedni, hiszen barátkozni csak olyanokkal lehet, akikkel van valamilyen közös dolga, érdeklődési köre, véleménye az embernek, Bennek pedig senkivel sem voltak közös dolgai a szektában nevelkedett többi gyereken kívül. Az új osztálytársai szemében fura srác volt, őrültnek tartották.
Ben depressziós volt, az öngyilkosságot fontolgatta. Egy tanára segített neki kimászni a gödörből, aki türelemre intette. Elmagyarázta neki, hogy az osztálytársai kisgyerek koruk óta ismerik egymást, időbe telik, amíg megtanulják elfogadni őt, és neki is meg kell tanulnia közéjük tartozni. A srác lassan helyrerázódott. Állást kapott az IBM-nél, ahol már 22 éve dolgozik. Megnősült, két, már fiatal felnőtt gyermeke van.
Megbocsátás
Ben közben megkereste az anyai nagyanyját. Szoros kapcsolat alakult ki közöttük, a fiú gyakran meglátogatta az asszonyt. Bár Joy külföldre költözött, amikor hazalátogatott, mindig meglátogatta az anyját. Az anya és a fiú (majdnem húsz évvel a razzia után) véletlenül összefutott. Beszélgetni kezdtek mint két régi ismerős.
A férfi megtudta, hogy amikor ő még kisbaba volt, az anyja autóbalesetet szenvedett. Hosszú ideig kínozták kemény fájdalmak, amik sehogyan sem akartak enyhülni. Amikor találkozott Anne Hamilton-Byrne-nal, a nő megígérte neki, hogy meggyógyítja, és a tünetei hat héttel később tényleg enyhülni kezdtek. Attól kezdve Joy feltétel nélkül hitte, hogy a jógatanárnő Jézus reinkarnációja, és bármit megtett neki. Nekiadta a fiát, és megígérte, hogy soha, semmilyen módon sem lesz része a gyermek életének. Ben, aki a kereszténységben találta meg a békéjét, azt mondja, már hosszú évekkel korábban megbocsátott az anyjának. Kapcsolatban maradtak.
Hat évvel a kibékülésük után, 2012-ben Joy különös kéréssel kereste meg a fiát. Megkérdezte, nem menne-e el vele meglátogatni az akkor már 91 éves, demens Anne-t, aki egy melbourne-i idősek otthonában élt. Joy mindvégig kapcsolatban maradt a szektavezérrel, és mindvégig hitt a nő természetfelettiségében.
Amikor beléptek az elsötétített szobába, Joy az ágyhoz sietett, és letérdelt mellé. Anne örömmel üdvözölte a nőt, majd megkérdezte, ki az a férfi, akit magával hozott. Joy elmondta neki a, hogy a fia, mire Anne kedvesen üdvözölte Bent, mintha akkor találkozott volna vele életében először. Nem emlékezett rá. Joy később egy fotóalbumot velő, és a régi képeken mutogatta Anne-nak a Kai Lama gyermekeit, közöttük Bent.
Ó, te is ott nőttél fel? Nagyon szívesen!
- mondta Bennek az egykori szektavezér.
Anne Hamilton-Byrne idén nyáron, június 14-én, 98 évesen halt meg. A dollármilliomos szektavezért bizonyítékok hiányában soha nem vonták felelősségre. Az 1987-es razzia után mindössze néhány születési anyakönyvi kivonat meghamisításával tudták megvádolni, amiért ötezer dollárra bírságolták meg.
