Nyolc éve élek együtt a férjemmel és hét éve külön hálószobában alszunk. Nem azért, mert haragban vagyunk, vagy mert nem bírjuk elviselni egymást, vagy mert sokat vitakozunk, sem nem a gyerekek miatt (nincsenek gyerekeink), hanem egyszerűen azért, mert így döntöttünk. Végül is nem olyan nagy ügy, nemde? Együtt aludni, vagy külön hálószobában, végül is kit érdekel? A lényeg, hogy boldog legyél. A valóságban azonban rengeteg sztereotípiával találkozunk, amikor megpróbáljuk felépíteni a saját szabályainkat egy házasságban, amelyek azt sugallják, hogy mindent rosszul teszel.
Ez a fiatal házaspár úgy döntött, hogy megosztják velünk, a külön és együttalvás előnyeit és hátrányait és megmagyarázzák, hogy végül miért döntöttek a különalvás mellett.
Hogyan kezdődött az egész?
Egyik éjszaka felébredtem egyedül az ágyban. Nagyon megrémültem, mert teljesen biztos voltam abban, hogy amikor lefeküdtünk, a férjem is ott volt. Amikor átmentem a másik szobába rájöttem, hogy férjem békésen alszik a kanapén. Arra gondoltam, "rendben, most nem ébresztem fel, reggel majd beszélünk róla."
Másnap reggel a következő kis beszélgetés zajlott le:
- Tegnap éjszaka miért mentél át a másik szobába?
- Mert nem tudtam elaludni. Egész éjszaka fészkelődtél és hangosan horkolál. Minden alkalommal, amikor megmozdultál felébredtem.
- Hmmm, nem is tudtam, hogy szoktam horkolni.
Aztán a dolog sokszor megismétlődött, együtt feküdtünk, de külön ébredtünk.
Egy őszinte beszélgetés során rájöttünk, hogy nehéz nekünk együtt aludni. A férjem felsorolta azokat a zavaró dolgokat, amelyek miatt nem tud aludni: horkolás, mozgolódás. Gyakran az egyik felébred és a másikat is felébreszti, vagy kimegy vizet inni aztán egyikünk sem tud visszaaludni.
Ráadásul arra is rájöttünk, hogy teljesen más alvási szokásaink vannak. Abban az időben nagyon rugalmas volt a munkahelyem, szóval sokszor este későn dolgoztam a legtöbbet. Miután befejeztem a munkát éjfélig filmet néztem, vagy könyveket olvastam és reggel kb. 9-10-kor keltem. A férjem 9-kor kezdte a munkát, ezért nagyon fontos volt neki, hogy jól aludjon. Azonban a közös alvás problémákat okozott és emiatt egyikünk sme tudott 6-7 óránál többet aludni. Ennek eredményekén fáadtabbak voltunk és sokkal ingerlékenyebbé, idegessé váltunk.
A végén arra a következtetésre jutottunk, hogy a legjobb lenne, ha külön hálószobába aludnánk és szerencsére ezt a lakásunk lehetővé tette. Hogy őszinte legyek, eleinte nem értettem egyet a különalvással. Kicsit furcsa volt számomra, mert megszoktam, hogy általában a párok együtt alszanak. A szüleim csak 25 év házasság után kezdtek el külön aludni. Pár nap különalvás után azt tapasztaltuk, hogy reggel sokkal kipihentebbek vagyunk és sokkal energikusabbak. Boldogabbak voltunk és a munkát is jobban el tudtuk végezni.
Lassan az együttalvás melletti érveink szinte teljesen elfogytak és mindketten sokkal nyugodtabbak lettünk.
Mi a tudomány álláspontja erről a kérdésről, és mit olvashatunk a történelemben erről a kérdésről?
Annak érdekében, hogy többen megtudjak a külön alvásról utőnaolvastam, és kutatni kezdtem a korábbi generációk tapasztalatait. Megtudtam, hogy az ókori Rómában az ágy kifejezés alatt nem kimondottan az együttalvást értették. Gyakran jelenik meg, hogy ezt csak szeretkezés céljára használták, ezt követően pedig mindkét partner különböző helyiségbe ment aludni. Nagy-Britanniában a viktoriánus korszakban is a házastársak külön helyiségben aludtak. Oroszországban, a forradalom előtt az arisztokraták különböző hálószobákkal rendelkeztek, tehát ez korábban szokás volt az arisztokraták körében.
Megtudtam, hogy a közös alvás hagyománya az ipari forradalommal együtt jelent meg, amikor az emberek városba költöztek. A szűkös lakások nem hagytak más lehetőséget a házastársak számára.
Később egy könyvet is olvastam erről, pontosabban fogalmazva Paul C. Rosenblatt szociológus professzor írt egy könyvet az együttalvásról. Ara a következtetésre jutott, hogy az együtt alvás gyakran pszichológiai problémák kialakulásához vezet és gyakran álmatlanságot, vagy más egyéb rendellenességet is okozhat. A tudós professzor tucatnyi házastárssal beszélt erről a problémáról és megállapította, hogy a hálószoba gyakran az otthoni feszültségeknek a központja. A házastársak gyakran itt vitatkoznak az élet mindennapi apró dolgairól. Például engedjük a háziállatot az ágyba, vagy ne. Helyes enni az ágyba vagy ne stb.
Ezen kívül a horkolás is rengeteg konfliktust okoz, a tévénézésről és a takaróért való harcról ne is beszéljünk, vagy a csipogó mobiltelefont is ide sorolhatnánk. A szoba hőmérséklete is gyakran okoz problémát. Egyeseknek melegük van, mások fáznak. A professzor azt állítja, hogy ezeket a problémákat a legegyszerűbben a különalvással lehet megoldani, csak az emberek sok esetben nem képesek leküzdeni azt a sztereotípiát, hogy az együtt alvás sokkal természetesebb.
Egy másik alvásszakétő, Dr. Neil Stanley beszédet tartott a Brit Tudományos Fesztiválon és azt mondta: "Az alvás egy önző tevékenység. Nem kell megosztani senkivel!"
A pszichológusok azt mondják, hogy a férfiak számára tudat alatt irritációt jelent az a tény, hogy valakivel meg kell osztaniuk az ágyukat. Míg annak a helynek ahol alszanak, egy tökéletes nyugalmat adó helynek kellene lennie, gyakran a feszültség központjává válhat. Tehát ha éjszaka van valaki egy féfi mellett, akkor nem tudja tökéletesen kipihenni magát. A helyzet az, ha az emberek együtt alszanak, az idegrendszerük nem tud tökéletesen pihenni. A nőknél ez nem okoz akkora problémát mint a férfiaknál. Nem tudom, ha igaz-e vagy sem, amit a tudósok megfigyeltek, de a mi esetünkben beigazolódott.
Fórumtéma a nők körében
Miután sok kommentárt elolvastam, rájöttem, hogy a régi sztereotípiák az együtt alvással kapcsolatosan még mindig bennünk vannak. Nagyanyáink is különféle jelekben, babonákban hittek, amelyekkel tönkretették a házasságukat. Azt gondoltam, hogy a 21. században semmi sem tud meglepni a kapcsolatokról, de tévedtem. Sokan azt gondolják, hogy csak ugyanabban az ágyban, ugyanazzal a takaróval helyes aludni.
Hírességek és az együttalvás
Kiderült, hogy az Egyesült Államokban sok embert érdekel a külön alvás. Egy tanulmány kimutatta, hogy a megkérdezettek 31 százaléka külön szeretne aludni.
Az is kiderült, hogy sok híres személy is inkább egyedül alszik. Például George és Amal Clooney úgy döntöttek, hogy külön alszanak. Ennek oka, hogy George nagyon hangosan horkol és Amal pedig nem egy mélyalvó.
Catherine Zeta-Jones és Michael Douglas szintén úgy döntöttek, hogy külön hálószobában alszanak. Ki tudja, talán ezért élnek már 19 éve boldog házasságban.
Hé év különalvás után
A hét év különalvás révén az életünk sokat javult. Teljesen biztosak vagyunk abban, hogy ezáltal kapcsolatunk nem romlott, hanem javult. Arra jöttünk rá, hogy a külön hálószoba nemcsak a jobb alvást tette lehetővé számunra, hanem önálóbbak is lettünk.
Természetesen ha nyaralunk, nem foglalunk két külön szobát, ilyenkor ugyanabban a szobában alszunk. Ha lehetséges külön ágyas szobát foglalunk.
Mi a helyzet a barátainkkal?
Két csoport alakult ki. Egyesek meglehetősen szkeptikusak voltak és azt állítják, hogy nehéz lenne nekik úgy elaludni, hogy a párjuk ne ölelje át. A többiek pedig azt mondják: "Hú, ez mennyire jó! Sajnos kicsi lakásban élünk, nem tehetjük meg."
A rokonokal egy kicsit nehezebb volt…
Édesanyám nagyon szomorú volt és azt mondta, hogy nagyon bánkódik amiatt, hogy nem vagyunk képesek együtt aludni.
Következtetés
A legfontosabb dolog, amire rájöttem, hogy minden pár különbözik, ezért mindenki maga körében kell meghozza a saját döntéseit. Ha valami miatt kényelmetlenül érzed magad, akkor a társaddal kell ezt megbeszélned. A lényeg, hogy beszéljetek a problémáról és türelemmel hallgassátok meg egymás problémáti. Beszéljetek róla, magyarázzátok el a helyzetet, gondolkodjatok rajta és ne hozzatok elhamarkodott döntéseket. Ne engedjétek meg azt sem, hogy mások befolyásolják döntéseiteket.
Neked mi a véleményed a külön alvásról? Oszd meg véleményed kommentben!
