Ötven penny kifizetése után a csigamester a kezembe nyom egy szabásnyi salátát, amin egy félénk, gyönyörű csiga ül. Rögtön meg is kapja egy apró matricán a sorszámát: ő lesz a 128. Anakin Slimewalkernek nevezem el. Rögtön bekerül a ringbe, egy piros-sárga csíkokkal karikázott körasztal közepére, körülbelül húsz versenytársával együtt. A szalagkorláton kívül már több tucatnyi felnőtt és gyerek buzdítja kiabálva a sorszámozott versenyzőket, akik már száguldanak is, a maguk módján, az asztal széle és a döntőbe jutás felé.
A 2019-es csigafuttató világbajnokságon vagyunk az alig pár ezer lakosú Congham nevű faluban, Norfolkban, Angliában. Az idén már több mint ötvenedszerre rendezték meg a neves eseményt, amivel helyi segélyszervezeteknek és a közelben található XIII. századi Szent András Templom renoválására gyűjtenek adományokat.
"Azt hiszem a hatvanas évek végén kezdődött az egész, amikor valaki a faluból elment nyaralni Franciaországba, ahol látott egy csigaversenyt" - meséli Hilary Scose, aki szinte a kezdetektől szervezi a versenyeket. "Azóta az egész falu be van zsongva tőle, az egyik legfontosabb hagyományunkká vált, évente körülbelül 3 ezer fontot hoz."
A versenyre saját csigát is lehet hozni, ám a szervezők minden bajnokság előtt összegyűjtenek körülbelül kétszázat a környéken, amiket aztán jelképes összegért ki lehet bérelni, hogy benevezzük őket. A kora esti döntő előtt általában tíz-húsz selejtezőfutamot tartanak, ezek nyertesei mérkőzhetnek meg a bajnoki címért.
A pályán a csigák komótosan haladnak a versenypálya széle felé. Néhányan lassú, de határozott csusszanásokkal kerülnek egyre közelebb a célvonalhoz, néhányat viszont sajnos egyáltalán nem érdekel a győzelem. A csigák, gazdáik legnagyobb csalódására, sportszerűtlenül egymás hátára másznak, lenyúlják egymástól a sorszám-matricát, vagy épp meg sem mozdulnak.
Már vagy egy perc eltelt a fordulóból, de Anakin Slimewalker még a legbelső körnél tart, hiába kiabálok neki, hogy szedje össze magát.
"Az eddigi világrekord kereken két perc, 1995-ben állította fel egy visszatérő versenyző - mondja Neil Riseborough. - Az évek során több ezer csigafuttató megfordult nálunk, a legtöbben britek, de érkezett versenyző Franciaországból és Ausztráliából is."
Neil 1995-ben vette át a csigamesteri tisztséget az akkori iskolaigazgatótól, és azóta a falu showmanjévé vált ebben a szerepben. A visszatérő versenyzőket személyesen ismeri, eltrécsel az újakkal, és az egész délutánt a csigaringben töltve, csak néhány cigiszünetre kiugorva, vezényli le a csinnadrattát.
A csigafuttató standot a conghami krikettpálya közepén állították fel, körülvéve árusokkal, egy sebtében felállított kiskocsmával, egy színpaddal és a profibb versenyzők felszereléseivel.
"Már az előző évi bajnokság után elkezdtem edzeni a csigáimat" - mondja John McKee, akinek az idei az ötödik versenye. John népes csapattal jött, ami egy tucatnyi barát és családtagból áll. Azon kevesek közé tartozik, akik szponzort is össze tudtak szedni a vb-re, egy falubéli kocsma tulajdonosa a csigafuttató edzőpálya mellett hever a nyugágyában.
John csigaedzési módszere külön figyelemre méltó: csigamintás pólóban, apadhatatlan lelkesedéssel mutatja be a két részre osztott lejtős plexipályát, aminek egyik fele érdes (ez a kezdő pálya), másik fele simára csiszolt (ez a profi). A tíz csiga, amiket idén nevezett a versenyre, mind kemény és felkészült.
Én ezt nem mondhatom el Anakin Slimewalkerről: a forduló már a végéhez közeledik és ő még mindig alig tíz centimétert tett meg, ráadásul mintha valami tét nélküli versenyen volnánk, hagyta, hogy a 116-os számú szó szerint átmásszon rajta. Az élboly majdnem a külső körnél tart, gazdáik a szívroham közelében, Anakin viszont már szinte biztos, hogy az utolsók között végez, és nem jut be a döntőbe.
Oda mind az ötven centem.
Anakin csúnyán elvérzik, úgyhogy a továbbiakban Mobynak szurkolok. Ő (Moby Dick után szabadon) egy albínó csiga, akit a cambridge-i Jane állított versenybe öt társával együtt, és akiben elég akaraterő van ahhoz, hogy a selejtezőjét megnyerve bejusson a döntőbe.
Közben arról kérdezem Hillary-t, hogy mi a sikeres csigafuttatás titka.
Minél kisebb a csiga, annál jobb. A kicsik általában gyorsabban kúsznak, és hamarabb elérik a célvonalat
- válaszolja.
A színpadról a Mr Brightside ukulelés feldolgozása dübörög, falfehér új favoritom, Moby pedig megnyeri a kört. Ezen a ponton már több százan tartózkodnak a krikettpályán, és a csigák körül komoly sorfal alakul ki.
Az albínó csigára elképesztően büszkék a gazdái, ám a döntőben már nem szerepel olyan jól. Ekkorra az eső ellenére szinte mindenki körbeállja az asztalt, biztatva kedvenc csigáját. Idén 215 csigát futtattak 13 fordulóban, közülük kerül ki a győztes.
Végül szoros küzdelemben Sammy nyeri a döntőt 2 perc 38 másodperces idővel, fél perccel a világrekord mögött. Indítója, a 22 éves Maria Welby Lincolnshire-ből pedig nemcsak saját és Sammy győzelmének tartja a bajnoki címet, de a női egyenjogúságért folytatott harc részeként beszél az eredményről.
Ez egy fantasztikus nap nekem és fantasztikus nap minden nőnek az országban. Remélem, hogy ez bátorítani fogja a többi nőnemű csigát arra, hogy ne érezzék magukat elnyomva.
A legtöbb csigafajta egyébként hermafrodita, két egyed párzásakor pedig mindkét fél képes megtermékenyülni és megtermékenyíteni is. (A témában érdekelteknek, illetve a gusztustalan Wikipédia-cikkek rajongóinak ezt az oldalt ajánlom.)
Ideje indulnom, ám Anakin Slimewalker még mindig a kezemben tartott darab salátán üldögél. Remélhetőleg épp komolyan elgondolkodik csalódást keltő teljesítményén.
Úgy döntök, hogy ha már a társadalmi felelősségvállalás ilyen fontos szerepet kap a versenyen, akkor nekem is ki kell vennem a részem. Elsétálok egy bokorhoz a krikettpálya szélén, és lerakom a tövébe Anakint.
"Menjél, szabad vagy" - mondom neki. - De légy szíves, soha többé ne nevezz be semmilyen versenyre."
Anakin oda sem biccentve útnak indul a bozótos ismeretlen felé, nyomában genny keveredik állott esővízzel a fűszálakon.
Kiemelt kép: Mark Bullimore/Getty Images
