Sokan jóval intelligensebbnek és kompetensebbnek gondolják magukat, mint amilyenek valójában. A pszichológusok szerint ennek oka egyfajta kognitív elfogultság, amelyet Dunning-Kruger-hatásnak neveznek.
Az elmélet megalapozója a Cornell Egyetem két kutatója, David Dunning és Justin Kruger. Megállapították, hogy ez a gondolkodásbeli változás akkor fordul elő, amikor az emberek nem tudják megfelelően felmérni kompetenciájuk szintjét (vagy inkompetenciájuk szintjét) egy adott tudás- vagy tevékenységi területen, és kompetensebbnek gondolják magukat, mint amilyenek valójában.
Ezt az elméletet gyakran a "butaság pontjának" is nevezik. A "butaság pontja" az a pont, ahol az ember elegendő ismerettel rendelkezik egy témáról ahhoz, hogy beszélgetni tudjon róla, de ahhoz már nincs elég bölcsessége, hogy minden ténynek utánajárjon, vagy legalább egy kicsit többet megtudjon a dologról.
Mit feltételez a Dunning-Kruger-hatás?
A pszichológiai rendellenességet, amelynek következtében az ember úgy gondolja, hogy okosabb és hozzáértőbb, mint amilyen valójában, először egy 1999-es tanulmányban írták le, "Képzetlenek, és nem is tudnak róla: hogyan vezetnek a saját inkompetenciájuk felmérésének nehézségei önbizalomhoz" címmel.
Ez a tanulmány kimutatta, hogy azok az emberek, akik egy adott területen túl kevés hozzáértéssel rendelkeznek, képtelenek megfelelő önkritikát gyakorolni, és megérteni, hogy valójában mennyire nem értenek az adott területhez. Ezért kezdik túlbecsülni a tusásukat és a hozzáértésüket a témában.
Egyszerűbben fogalmazva, ez az a pont, ahol valaki túl buta hozzá, hogy megértse, mennyire ostoba.
Hogyan tesztelte Dunning és Kruger a hipotézisét
David Dunning és Justin Krueger tanulmányokkal fejlesztették ki az elméletüket. Ezek során felkérték a résztvevőket, hogy végezzenek el néhány, a logikus érvelési képességüket, nyelvtani ismereteiket és a humorukat felmérő tesztet. Megállapították, hogy azok, akik a legjobban teljesítettek, többször alábecsülik a képességeiket.
Ezzel szemben, azok, akik nem szerepeltek éppen kitűnően, meg voltak győződve róla, hogy tudásukkal minden rendben van az adott területen. Megállapították, hogy minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását.
Mikor veszélyes a Dunning - Kruger-hatás?
Bár szórakoztató lehet nézni, ahogy valaki nyilvánosan leszerepel, vannak olyan esetek, amikor a Dunning-Krueger hatás kifejezetten veszélyes lehet.
Az orvosok például arra jöttek rá, hogy az idős emberek gyakran nem hajlandók elvégezni azokat a testgyakorlatokat, amelyek enyhíthetnék a fájdalmukat, még akkor sem, ha ez a leghatékonyabb módszer. Mindezt azért, mert tévesen úgy gondolják, a testmozgás után érzett fizikai kényelmetlenség annak a jele, hogy romlott a helyzet, ezért jobb, ha egyáltalán nem tesznek semmit.
Egy ennél is súlyosabb példa azoknak az indiai anyáknak az esete, akik úgy gondolják, hogy a túl sok víz hasmenést okoz a csecsemőknél. Ennek következtében pedig nem adnak inni a beteg gyereknek. Ez a tévhit nagyon veszélyes lehet, kiszáradáshoz vagy akár halálhoz is vezethet.
