Craig Cohon 5 hónapos útja során vezető politikusokkal találkozik, és minél több hétköznapi embernek is elmondja: muszáj aktívan tennünk a globális felmelegedés ellen. Budapestre érkezése után beszélgettünk vele.
Craig Cohon 23 évesen lépett be a Coca-Colához értékesítőként, és hamarosan az egyik legjobb lett. Ezután Moszkvába küldték, ahol ő volt a cég első alkalmazottja a Szovjetunióban. Hogy felkeltse a sajtó figyelmét, Coca-Colát küldetett egy orosz expedícióval az Északi-sarkra, később pedig elérte, hogy ott legyen az üdítő George Bush és Mihail Gorbacsov asztalán az 1991-es csúcstalálkozón. Néhány év múlva már Coca-Cola atlantai központjában felelt globális márkamenedzserként az egész márkáért. Összesen 14 évet dolgozott a vállalatnál. Ezután nyolc évig volt a Cirque du Soleil Oroszország alelnöke és társtulajdonosa. Közben heti rendszerességgel repkedett egyik kontinensről a másikra. Aztán hirtelen minden megváltozott.
Tavaly novemberre visszafizette mindazt az adósságot, amellyel önmaga szerint a Földnek tartozott – több mint egymillió dollárt (akkori értékén nagyjából 400 millió forintot) adományozott nyugdíjalapja terhére légköri szén-dioxid kivonással foglalkozó projekteknek.
Azonban nem állt meg itt: idén január 3-án egy több mint 4000 kilométeres gyalogtúrára indult Walk it Back néven, hogy ilyen módon is felhívja a figyelmet a téma fontosságára. A tervei szerint a 60. születésnapja előestéjén, június 4-én érkezik meg Isztambulba, addig 13 ország 82 településén halad át, számos vezetővel és még több helyi lakossal találkozik.
– Mikor kezdett bűntudatot érezni?
– Nagyjából 23 évvel ezelőtt, amikor a Világgazdasági Fórumon vettem részt a Coca-Cola Company képviseletében. Ekkor döbbentem rá először, milyen rettentően sokat fogyasztunk, és hogy ebben személyes felelősségem is van.
– Változott bármi ezután?
– Lényegében semmi. Bár ott hagytam a Coca-Cola Companyt, és beszálltam több vállalkozásba, amelyek a fosszilis energiahordozóktól való függőségünk csökkentéséért próbáltak tenni, mindegyikkel kudarcot vallottam. Csak apróbb sikereket tudtam elkönyvelni, például Indiában, ahol kunyhókban használatos, tiszta energiával működő tűzhelyekbe fektettem. Mindeközben a saját szén-dioxid kibocsátásommal sem voltam tisztában egészen két évvel ezelőttig, amikor készíttettem egy átfogó auditot arról, mennyi káros anyag levegőbe juttatásáért voltam felelős addigi életem során. Ez hozta el az igazi fordulatot számomra.
– Mit szólt, amikor meglátta az eredményt?
– Röviden: te jó ég! Óriási szám volt, huszonnyolcszor annyi, mint egy átlagos magyar emberé. Ekkor már komoly bűntudatot éreztem, de ahelyett, hogy magamat ostoroztam volna, inkább elhatároztam, hogy minden erőmmel megpróbálom kijavítani az elkövetett hibát.
Angol nyelvű kisfilm a Walk it Back projektről:
– Lehetett volna környezettudatosabban élni az ön pozíciójában?
– Akkoriban még aligha, mivel nem állt rendelkezésünkre a megfelelő ismeretanyag és technológia. Ma már, azt hiszem, megoldható lenne. Én viszont nem hiszem, hogy bármit másképp tudtam volna csinálni. De azért vagyok most itt, hogy változtassak mindazon hibák után, amelyeket elkövettem.
– És mit csinálna másképp, ha ma kezdené a karrierjét?
– Sokkal erősebben lobbiznék cégen belül azért, hogy változtassanak a hozzáállásukon.
– Mit szeretne elérni a mostani kampánnyal a nyilvánosságon kívül?
– Az elsődleges célom nem a nyilvánosság. Azért gyalogolok több mint 4000 kilométert, hogy más kultúrákat ismerjek meg, és minél több emberrel találkozzam ott, ahol élnek. Városiakkal, falusiakkal, gazdagokkal, szegényekkel, gazdálkodókkal, üzletemberekkel, művészekkel, aktivistákkal, és még hosszan sorolhatnám. Szeretnék minél többet tanulni tőlük.
– Hogyan szolgálja a karbonsemlegesség elérését a kampánya? Ültet esetleg fákat útközben?
– Magával a gyaloglással nem tudok szén-dioxidot kivonni a légkörből. Ezért a célért már tettem lépéseket korábban, például a nyugdíjalapom egy részének felajánlásával. Amit most el tudok érni, az a figyelemfelhívás és az érzékenyítés: minél több ember figyelmét ráirányítani a témára, és elmondani nekik, ők személy szerint mit tehetnek érte.
– Meg lehet még akadályozni ön szerint a klímakatasztrófát?
– A katasztrófát igen, de rendkívüli módon fel kell gyorsítani a cselekvést. Sokkal több pénzt kell fektetnünk a tiszta energiaforrásokba, valamint a házak szigetelésébe.
– És lát erre akaratot?
– Nem. A politikusok félnek attól, hogy népszerűtlen intézkedés lenne, ami nem is teljesen alaptalan: a szén-dioxid elég megfoghatatlan dolog, nem lehet se látni, se tapintani vagy megízlelni, ezért nem csoda, ha az emberek nehezen értik meg, hogy ez fűti a bolygót. A vezetők dolga, hogy meglépjék a változást, ami csak utána válik majd láthatóvá mindenki számára.
– A honlapja szerint az út során városvezetőkkel is találkozik. Kik fogadták eddig önt és miről beszélgetett velük?
– Találkoztam vezető politikusokkal Londonban, Párizsban, Amszterdamban, Berlinben, Hannoverben, Prágában és Bécsben is.
– Budapest főpolgármestere számára is fontosak a zöld ügyek, vele nem fog egyeztetni?
– Szerettem volna, de mivel épp a húsvéti hétvégén értem ide, sajnos nem volt rá lehetőség. Talán majd egy másik alkalommal.
– Több mint 3 hónapja van úton. Hogy érzi magát fizikailag?
– Ami a mai napot illeti, fáradt vagyok, általánosságban viszont elképesztően jól. A lábméretem három számmal nagyobb lett a gyaloglás következtében, amióta elindultam, a testsúlyom pedig annyira csökkent, mint utoljára 21 éves koromban. A pulzusom sokkal alacsonyabb, és úgy érzem, a látásom és a hallásom is javult. Nagyon szerencsésnek érzem magam.
– Voltak mélypontjai, amikor elgondolkodott rajta, hogy feladja?
– Igen, főleg a 86 éves édesapám miatt, aki összesen hat alkalommal került kórházba január-február folyamán, és nem voltam benne biztos, túléli-e.
– Vannak szabadnapjai, amikor nem gyalogol?
– Minden tizenkettedik napot egy nagyobb városban töltök, ekkor nem gyaloglok, hanem vezetőkkel találkozom, és interjúkat adok. Valódi szabadnapom viszont, amikor csak lazíthatok, holnap lesz először, itt Budapesten: szeretném kialudni magam, majd ellátogatni a híres magyar fürdők egyikébe.
– Kik csapódnak önhöz az út egy-egy szakaszára?
– Szinte száz különféle embert tudnék felsorolni. Csatlakozott hozzám például a híres londoni építész, Thomas Heatherwick, valamint a Coca-Cola Company, a Vogue és a Condé Nast egy-egy felsővezetője. Valamint a lányom, a bátyám, aki remek üzletember, számos újságíró és aktivista. Minden napra jut legalább egy fantasztikus találkozás, nem lehetek eléggé hálás ezért.
– Hogyan tovább, miután megérkezett Isztambulba?
– Isztambul csak a kezdet vége. Továbbra is minden erőmmel azon leszek, hogy hallassam a hangomat és minél több emberrel megosszam a szén-dioxid kivonásának fontosságát. Folytatom a politikusokkal való beszélgetéseket, és valamivel rövidebb gyaloglásokat is tervezek még szerte a világon, hogy ráirányítsam a figyelmet a témára.
