Október 31-e és november 12-e között Glasgow-n volt a világ szeme, mindenki reménykedve várta, hogy az az ENSZ 26. klímakonferenciáján az országok, amelyek a globális károsanyag-kibocsátás 90 százalékáért felelnek, tegyenek valamit, amíg nem késő. A kormányfők, a vállalatok és különböző szervezetek képviselői végül úgy tettek, mint a Mátyás királyról szóló mesében az eszes lány: hoztak is ajándékot, meg nem is, vállaltak is komoly klímavédelmi rendelkezéseket, meg nem is. A Climate Action Tracker számításai szerint a 1,5 Celsius-fokos álomhatár még mindig nagyon messze van, és jelenleg négy lehetséges forgatókönyvre lehet számítani:
- a jelenlegi intézkedésekkel 2,7 Celsius-fokos emelkedéssel kell kalkulálni az évszázad végére,
- ha 2030-ra az országok is teljesítik vállalásaikat, 2,4 Celsius-foknál megállhat az átlaghőmérséklet-növekedés,
- ha megvalósulnak a hosszú távra kitűzött célok, és az országok vállalásai is, 2,1 Celsius-fokos növekedést várhatunk,
- ha minden vállalást időre és megfelelően betartanak, amit a COP26-on hoztak, akkor 1,8 Celsius-fokos melegedéssel számolhatunk.
Egyik sem a legjobb szcenárió, de az 1,8 Celsius-fok már adhat némi reményt arra, hogy nem kell gyökeresen átalakítani a jelenleg ismert életmódunkat 2100-ra. Legalább is az időjárás talán nem kötelez majd rá minket. Korábban különböző modellek már foglalkoztak vele, mi történne a világgal különböző mértékű átlaghőmérséklet-emelkedéseknél, vizsgáljuk meg, mire jutunk a 1,5 fokos céllal, és akkor, ha legalább 0,5 fokkal túlhaladunk ezen.
A rettegett 2 Celsius-fok felett
A párizsi klímaegyezmény értelmében minden országnak tervet kell készítenie arra, hogyan fogja elérni a nettó nulla kibocsátást 2050-re. Ezek az NDC-k (Nationally determined contributions), vagyis az országonként meghatározott hozzájárulások. A párizsi egyezmény alapján mindegyik aláíró országnak évente újítania kellene, de vannak, akik 2015 óta hozzá sem nyúltak (Ausztrália, Indonézia, Oroszország, Szingapúr, Thaiföld, Vietnám) vállalásukhoz, és vannak, akik még húztak is belőle (Brazília, Mexikó). A 2030-as tervek jelen esetben 95 százalékos bizonyossággal nem fogják elérni a 1,5 Celsius-fokot - a Climate Action Tracker jelenleg 2,4 Celsius-fokra becsüli a várható növekedést.
A probléma csak az, hogy a legtöbb NDC nem kötelezi jogilag az országokat arra, hogy meg is tegyék, amit a tervekben vállaltak. Ezek nélkül pedig egy 2,7 Celsius-fokos növekedés köszönt ránk,
ami leginkább a katasztrófafilmekből lehet ismerős.
Az ENSZ kormányközi, klímaváltozással foglalkozó testületének (IPCC) legfrissebb jelentésében nem a 2,7 Celsius-fokkal, hanem a 2 és 3 Celsius-fokos emelkedésekkel számolt. Ugyanezzel dolgozott a Carbonbrief adatalapú klímaweboldal is, amely 2018-ig bezáróan 70 kutatást nézett át, és különböző hőmérséklet-emelkedések esetében festette le, milyen lesz a bolygó.
Nem nehéz elképzelni, hogy a 2,7 Celsius-foknál, hogy nézne ki a bolygó, ha már a 2 foknál is három és fél évente érkeznének azok az extrém hőhullámok, amelyekkel korábban csak ötvenévente találkoztunk. Ez nemcsak az egészségünkre, de a természetre is komoly terhet róna, megsokszorozódnának a bozóttüzek az erre érzékeny területeken. Az ötévente legalább egyszer komoly hőhullámnak kitett populációarány 37 százalék lenne, húszévente pedig az emberiség több mint negyede (28 százalék) élne át legalább egy extrém hőhullámot. Az éves napi maximum hőmérséklet átlagosan 2,6 fokot menne felfelé, ez már érezhető lenne a saját bőrünkön is.
2 Celsius-fok esetében a tengerszint emelkedése 2100-ra átlagosan 56 centiméteres lenne, ezzel több szigetország megszűnne létezni. Az óceáni hőhullámok, mint a korábban említett szárazföldiek, megsokszorozódnának: 2 Celsius-foknál 23-szorosára évente, 3 Celsius-foknál pedig 41-szeresére.
Előbbi esetben az óceán elsavasodása 24 százalékkal erősödne 2100-ra. Ugyanígy komoly problémákat okozhat az Atlanti-óceán bonyolult körforgási rendszerének változása, ez ugyanis nagy szerepet játszik a szénelnyelő képesség csökkenésében. Maga a körforgás lassul, 2 Celsius-fokos melegedésnél előreláthatólag 34 százalékkal. A láncreakcióról, amit ez okozhat, ebben a cikkünkben írtunk pontosabban.
Kapcsolódó
Lehet, hogy a kukába dobhatjuk az összes klímamodellünket
Soha nem számoljuk bele a klímamodellekbe az óceánok szénelnyelő képességének változását - ez pedig komoly következményekkel járhat.
2 fokos átlaghőmérséklet-emelkedésnél 80 százalék esély van arra, hogy egy arktiszi nyár jégmentes legyen, mielőtt elérjük a hőmérsékleti limitet - 3 fokos emelkedésnél ez már 100 százalékos bizonyossággal fog bekövetkezni. Ez nemcsak a tengerszint-emelkedés szempontjából problémás, hanem az Arktiszon élő állatok életét is felbolygatja, kihalás szélére sodorva egész fajokat. 2 foknál a globális gleccserveszteség is 89 milliméterre ugrik, a permafroszt pedig előreláthatólag 6,6 millió négyzetkilométeren olvad majd fel.
Ami a csapadékot illeti, számokban olyan drasztikus változást nem tapasztalnánk (4 százalékos csapadékmennyiség-emelkedést és átlagosan hárommal kevesebb, egymás után jelentkező száraz napot), a probléma az eloszlással és a csapadékintenzitással lesz. Utóbbi 4 százalékkal emelkedik majd, az extrém csapadékjelenségek pedig 36 százalékkal növekedni fognak a szárazföldön. Ehhez a mezőgazdaság és a katasztrófavédelem is nagyon nehezen alkalmazkodna. A hirtelen lezúduló esőzések mellett komoly problémát okozna a szárazság is: 2 Celsius-fokos emelkedésnél 388 millióval több embert érint majd a vízhiány, 194,5 millióval több embert a súlyos szárazság. 3 Celsius-fokos emelkedésnél tízzel több hónapot érint majd a szárazság globálisan.
Pénzügyileg sem éri meg hagyni, hogy a klíma ennyire megváltozzon: a rengeteg extrém időjárási eseménynek, tengerszint-emelkedésnek és úgy egyébként, az alkalmazkodásnak köszönhetően 2100-ra a globális GDP fejenként 13 százalékkal fog csökkenni, a tengerszint-növekedés miatt pedig évente 11,7 billió amerikai dollárt költünk majd el.
Kellemetlenül aktuális a klímaváltozás kórokozókat érintő hatása is: 2 Celsius-fokos melegedésnél 27 százalékkal növekednek azok a szárazabb területek, ahol a malária terjedni fog, a csapadékosabb területek aránya pedig 8 százalékkal nő.
Közép-Európában a klímaváltozás legkomolyabb következményeitől valamelyest védve vagyunk, de ez nem azt jelenti, hogy nem leszünk alkalmazkodásra kényszerítve, ha tovább növekszik az átlaghőmérséklet. Közép-Európában 2 Celsius-fokos emelkedés esetén a nyári maximum hőmérséklet 2 fokkal növekszik, Kelet-Európában ez 1,8 Celsius-fok lesz. 6-10 nappal csökkenhet az olyan téli napok száma, amikor fagyni is fog, a téli minimum hőmérséklet pedig 1,5-2,6 Celsius-fokkal növekszik majd. 3 fokos átlaghőmérséklet-emelkedésnél ez már 3,2-5,3 Celsius-fok lesz. Az extrém csapadék 37 százalékkal növekedhet meg az évszázad végére. 41 millió emberrel többet fog érinteni a vízhiány, és a Dunán 59 százalékkal is nőhet az árvizek gyakorisága. 2 fokos átlaghőmérséklet-emelkedésnél Magyarországon 2,4 százalékkal nő az áradások okozta gazdasági kár mennyisége. 4 foknál ez már 4,3 százalékos növekedést jelent.
Az áhított 1,5 Celsius-fok
A globális tengerszint-emelkedés jelenleg nagyjából 20 centiméternél tart az 1901-es állapothoz képest. Ha a 1,5 Celsius-fokos melegedési plafonnál sikerül megtartanunk a klímaváltozást (ami elméletben még mindig lehetséges, bár a COP26 vállalásai összesen sem garantálják), akkor további 48 centiméterrel kell számolnunk az évszázad végéig. A 2 Celsius-fokos melegedésnél, ahogy korábban említettük, ez a növekedés 56 centiméter - nem tűnhet soknak a különbség, de az a 8 centiméter milliók életét döntheti el. Az IPCC szerint minden 10 centiméternyi emelkedés 10 millióval több embert érint globálisan.
Az áhított 1,5 Celsius-fokos melegedésnél is 16-szor több napon lesz hőhullám az óceánban, és 9 százalékkal savasabb lesz az óceán 2100-ra.
Az atlanti áramlási rendszer"mindössze" 11 százalékkal lassul majd. 4,8 millió négyzetkilométernyi permafroszt fog felolvadni, ezzel potenciálisan rengeteg metán, és akár régóta jégbe fagyott kórokozók is a felszínre kerülhetnek. Előbbi még jobban hozzájárulhat a globális felmelegedéshez, ami még több permafroszt-olvadáshoz vezet, az pedig járványügyi szempontból jelent veszélyt mind az állatokra, mind az emberekre.
Még 1,5 foknál is 1,7 százalékkal növekszik az éves maximum hőmérséklet, és ötévente a populáció 14 százaléka néz majd szembe komoly hőhullámokkal. Az átlagos csapadékmennyiség 2 százalékkal nő majd, az intenzitás pedig szintén ennyivel. Az extrém csapadékesemények gyakorisága 17 százalékkal nő.
271 millióval több embert érint majd a vízhiány, és a parti területeken még mindig évente 60 millió ember életét befolyásolja a tengerszint-emelkedés az évszázad végére. A globális egy főre jutó GDP viszont mindössze 8 százalékkal csökken majd,
a tengerszint-emelkedés gazdasági következményei azonban még mindig 10,2 billió dollárra rúgnak majd évente.
Kelet-Európában 2100-ra az éves forró napok száma héttel emelkedik majd, Közép-Európában csak hárommal. Négy nappal kevesebb fagyos nappal kell számolnunk télen, és 0,9-1,6 Celsius-fokkal lesz magasabb a minimum hőmérséklet az évszakban. 17 millióval lesznek többen azok, akik vízhiányban szenvednek Közép-Európában, a Dunának pedig 85 százalékkal gyakoribb lesz az áradása. Magyarországon ez és a tiszai áradások 3,2 százalékkal több gazdasági kárt okoznak majd.
Jósolgatunk, de a jövő még bizonytalan
Ugyan ezek a modellezések pontos adatokon nyugszanak, természetesen nem jelentenek száz százalékos bizonyosságot. Mindkét oldalra komolyan kibillenhet a mérleg nyelve: előfordulhat, hogy a permafrosztból kipárolgó metán olyan láncreakciót indít el, ami sokkal rosszabbá teszi még a kedvezőbb szcenáriókat is, és hiába számolgatunk a 1,5 Celsius-fokra, drámaian rosszabb lesz a helyzet még akkor is, ha ezt elérjük. Az is lehet, hogy tényleg sutba dobhatjuk a klímamodelljeinket, mivel az óceánok annyira beleszólnak a széndioxid-körforgásba, hogy valójában teljesen elcsúsztunk a számítgatásokkal. Aztán az is előfordulhat, hogy tíz év múlva olyan karbonmegkötő technológiát fejlesztünk, ami egycsapásra megoldja a problémáink jó részét, és hozzájárul ahhoz, hogy játszi könnyedséggel elérjük a 1,5 Celsius-fokos maximumot.
Erre azonban nem lehet alapozni (bár bizonyos NDC-k teszik), így kénytelenek vagyunk a jelenleg ismert legjobb modelljeinket használni, és ezek alapján számolni. Ha pedig ezeket vesszük alapul, nem haladunk jó irányba: a 1,5 Celsius-fokos határhoz képest még mindig sehol nem vagyunk, és bár egyelőre még a látómezőnkben van, nagyon gyorsan tűnik el mint lehetséges opció. A két különböző forgatókönyvből is jól látszik: 0,1 fokok is komolyan meg tudják változtatni a világot, ahogy ismerjük.
