A 104 éves korában szombaton elhunyt Olivia de Havilland nemcsak az Elfújta a szél utolsó élő főbb szereplője volt: a kétszeres Oscar-díjas színésznőt a régi Hollywood utolsó még élő nagy sztárszínésznőjeként is számon tartották. Havilland kétségtelenül egyedüliként képviselte utolsó éveiben a háború előtti Hollywood színészcsillagait, és halálával végleg elmúlt egy korszak. (Egyébként van még élő színész az Elfújta a szél kevésbé fontos szereplői közül: a 87 éves Mickey Kuhn, aki Beau Wilkest, Melanie és Ashley fiát játszotta.)
Így is élnek azonban még nagyon sokan Hollywood aranykorából, azaz a hangosfilm hőskorából, vagyis durván a múlt század harmincas éveitől az ötvenes évek végéig tartó időszakából. Ahogy tavasszal Little Richard halálhíre után is áttekintettük, kik élnek még a populáris zene hőskorából és a rock and roll első nemzedékéből, most is sorra vettük, kik a filmtörténet legidősebb, még élő nagyságai, az alsó határt a kilencven évnél húztuk meg. Így is kimaradt a tízből Juliette Gréco, Irene Papas vagy Gena Rowlands.
Little Richard meghalt, de az ötvenes évek sztárjai közül még sokan élnek
Bár többször is elhangzott, hogy a rock and roll alapító atyái közül már csak Jerry Lee Lewis van életben, valójában egész sokan képviselik még az ötvenes évek hőskorszakát. Sőt, akadnak köztük, akik a mai napig aktívak valamilyen téren.
Norman Lloyd
Bár nem Olivia de Havillandhez mérhető ikonja a filmtörténetnek, Norman Lloyd vitán felül a legidősebb élő filmsztár, aki másfél évvel még de Havillandnél is idősebb: 1914. november 8-án született, azaz idén még a 106. születésnapját is megünnepelheti, ha minden jól megy. Norman Lloyd színházi karrierje 1932-ben kezdődött, tíz évvel később pedig filmes karrierje is elrajtolt, Alfred Hitchcock Szabotőr című filmjében, később pedig egy másik Hitchcock-filmben, az Elbűvölvében is játszott. De dolgozott Chaplinnel is a Rivaldafényben, jóval később ő játszotta az igazgatót, Mr. Nolant a Holt költők társaságában, az amerikai tévénézők milliói pedig az Egy kórház magánélete (St. Elsewhere) c. kórházas sorozat egyik főszereplőjeként ismerik.
Lloyd ráadásul emellett számos rádióműsorból is ismert lehetett, és rendezőként is aktív volt, még úgy is, hogy a McCarthy-korszakban egy ideig feketelistára került. Eddigi utolsó filmes szerepét 2015-ben a Kész katasztrófa c. Judd Apatow-filmben kapta, de szellemi és fizikai állapota alapján akár még most is játszhatna. Épp a múlt héten készült vele egy interjú a Deadline-ban, amiből kiderült, Lloyd - aki már a spanyolnátha-járványt is megérte - a Covid-19-járvány idején is fogad vendégeket, szigorúan betartva a kellő távolságot, és tökéletesen emlékszik mindenre, amiről kérdezik.
Marsha Hunt
A nagy korszak legidősebb élő filmszínésznője 102 éves (nem összekeverendő a Hairben is szereplő, fekete Marsha Hunttal), és élete több ponton is összeért Norman Lloydéval: az ötvenes években őt is "kommunistagyanúsként" feketelistára tették, és ez alatt nem kapott filmszerepeket, kivéve olyanokat, mint egy gázcég által szponzorált rövidfilm, amit Lloyd rendezett. A kényszerszünet előtt Hunt olyan filmekben játszott, mint Az élet komédiája, a Virágok a porban vagy a Piszkos alku, később pedig játszott a Johnny háborúba megy című háborúellenes klasszikusban is, de sok tévészerepet is kapott, amikor a filmiparból ki volt tiltva.
Hunt fiatalon nem tartozott a legnagyobb sztárok közé (néhány a maga korában nagyobb név a még élő kortársai közül: Janis Paige, Rhonda Fleming, Arlene Dahl vagy Nancy Olson), de nemcsak azért lett ismertebb mára, mert mindegyiküknél idősebb, hanem a közéleti aktivizmusa miatt. Már az ötvenes években, a feketelista idején jótékony célú kampányokat szervezett, és ezekbe számos jól ismert sztárt is bevont, így ő alapította a San Fernando Valley nevű Los Angeles-i városrész első hajléktalanszállóinak egyikét, de aktivizmusra buzdított a klímaváltozás miatt is, és kiállt pár éve az azonos neműek házassága mellett. Az elsők között mutatta meg, hogy az ismertséget és a sok híres barátot milyen hasznos ügyekhez lehet felhasználni.
Eva Marie Saint
Haláláig Olivia de Havilland volt a legidősebb élő Oscar-díjas, ez a címke most a 96 éves Eva Marie Saintre szállt, aki Elia Kazan A rakparton című klasszikusában nyújtott alakításáért kapta meg a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat 1955-ben. Saint akkor már nem volt kezdő, de addig csak a Broadwayen és tévés produkciókban foglalkoztatták, A rakparton Edie Doyle-ja viszont meghozta számára az ismertséget.
A későbbiekben olyan neves filmekben szerepelt, mint az Észak-Északnyugat, melyben Hitchcock a női főszerepet bízta rá, továbbá az Exodus, a 36 óra, A nagy verseny vagy az Esőerdő megye. Később átnyergelt a televízióra, és ott is nyert egy Emmyt A felső tízezer c. minisorozatért. Még nyolcvan fölött is vállalt szerepeket olyan filmekben, mint a Superman visszatér vagy a Téli mese, és két éve ott volt az Oscar-gálán is.
Angela Lansbury
Bár a legtöbben egyértelműen a Gyilkos sorok Jessica Fletcherjeként ismerik, Angela Lansbury már évtizedekkel a népszerű krimisorozat előtt beírta magát a filmtörténetbe. A brit születésű, de Amerikában felnőtt Lansbury nem volt még húszéves, amikor szerepet kapott a Gázláng és a Dorian Gray arcképe című filmekben, egyből mindkettőért Oscarra is jelölték a legjobb mellékszereplő kategóriában. A karrierje elrajtolt, bár Oscart később sem kapott, pedig 1962-ben A mandzsúriai jelöltért is jelölték.
Ekkorra azonban már Lansbury már színházi színészként is nagy sikereket aratott, köztük számos musicalben, igazi sikerdarabokban alakíthatott főszerepeket. Közben szorgalmasan filmezett is, és egy Miss Marple-alakítása hozta meg a már említett Jessica Fletcher szerepet, melyben idős írónőként oldott meg bűneseteket, legutóbb pedig a Mary Poppins visszatérben volt látható. A 94 éves Lansbury mindkét hazájában közkedvelt, a britek számos kitüntetéssel is elhalmozták, viszont sem az Oscar-, sem az Emmy-díjkiosztókon nem járt sikerrel (utóbbira tizennyolcszor jelölték hiába). Ő az előbbiről egyszer azt mondta, eleinte nagyon bántotta, hogy nem nyert, de utólag már úgy gondolja, sikertelenebbül alakult volna a pályája a győzelmek esetén. És miért ne mondana igazat?
Sidney Poitier
Az első Oscar-díjas fekete amerikai színész is már 93 éves: Sidney Poitier az első rock and roll-filmként elhíresült Blackboard Jungle-ban tűnt fel, amelyben egy nehezen kezelhető gimnazistát alakított. Ekkor Poitier már jóval túl volt a középiskolás koron, 27 éves volt, és már közel egy évtizede próbálkozott a színészi pályán. A siker viszont új és új lehetőségeket adott számára, így három évvel később Tony Curtisszel játszott Stanley Kramer A megbilincseltek című filmjében, melyért mindkét főszereplőt Oscarra jelölték. Ekkor még nem nyert, de öt évvel később, a Nézzétek a mező liliomait! című filmért már megkapta a szobrocskát.
Poitier ekkor már a legfoglalkoztatottabb fekete színész volt Hollywoodban, és egyre többet bírálták is, amiért mindig ugyanazokat a túlidealizált fekete szerepeket játszotta, mint ahogy azért is megtalálták, mert a még bőven rasszista filmipar őt tolta kivételezettként az előtérbe, rajta kívül viszont más feketék még sokáig nem rúghattak labdába Hollywoodban. Ettől függetlenül a mai napig elismerik, mint aki sokat tett a fekete színészetért, sőt, rendezőként is sikeres volt (legnépszerűbb filmje a Dutyi dili). A Bahama-szigetek diplomatájaként is tevékeny Poitier 93 éves (a felesége is színésznő: Joanna Shimkus), és jelenleg ő a legidősebb színész, aki megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscart.
Clint Eastwood
Őt olyannyira nem kell bemutatni, hogy nemrég a kilencvenedik születésnapjára egy hosszú cikkben méltattuk a karrierjét, ráadásul a mai napig aktív, és gyártja a filmeket szorgalmasan. Clint Eastwood megítélését továbbá pont nem a Hollywood aranykorában forgatott filmjeiért kapta, hiszen már bőven a hatvanas években jártunk, amikor az Egy maréknyi dollárért című Sergio Leone-film főszerepe meghozta a számára a világhírt.
Hogy előtte miért nem tudott érvényesülni? Burt Reynolds szerint azért, mert zavarta a nagy stúdiókat, hogy Eastwoodnak túlságosan kiáll az ádámcsutkája, túl lassan is beszél, és még a csorba fogát sem hajlandó megcsináltatni. Akár igaz, akár nem, a színészt többek között pont ezek a tulajdonságai tették közkedveltté, és mire jó pár kortársa már túl volt pályája csúcsán, Eastwood csak akkor kezdett belelendülni. Sőt, még az elmúlt két évtizedben is - vagyis 70 és 90 éves kora között - tizenhét filmet rendezett, vagyis tényleg nem kell nagyon kutatni, hogy mivel is tölti a nyugdíjas éveit. Egyértelműen ő a példa rá, hogy egy életpálya nem szükségszerűen ér véget hatvan-hetvenéves kornál.
Gina Lollobrigida
Az olasz színésznő már régóta nem filmezik, de fénykorában olyan népszerű volt világszerte, hogy a neve tényleg fogalom volt, még ha ebben a külseje nagy szerepet is játszott. A húszévesen szépségversenyen feltűnt Gina Lollobrigida kezdetben olasz és francia filmekben tündökölhetett, mint Az éjszaka szépei vagy a Királylány a feleségem, majd természetesen lecsapott rá Hollywood is, és olyan partnerekkel játszhatott, mint Humphrey Bogart, Rock Hudson, Sean Connery vagy Frank Sinatra.
A szépségnek azonban megvolt az az ára is, hogy rá sokáig nem színésznőként tekintettek a producerek, hanem szexszimbólumra, aki elsősorban szép nőket játszik a vásznon. A hatvanas években, negyven felé közeledve az igazán nagy filmszerepek már el is kerülték, noha fáradhatatlanul filmezett, és díjakat is kapott a Császári vénusz (1963) illetve a Jó estét, Mrs. Campbell (1968) című filmekben nyújtott alakításáért, de az utóbbival nagyjából le is zárult a filmes karrierje érdemi része. Lollobrigida azonban fényképészként újra kitalálta magát, és ebben a minőségében is sikeres lett, sőt, egy Fidel Castro-interjúval még újságíróként is kipróbálta magát. Ma már leginkább jótékonykodással került a hírekbe, no meg azzal, hogy a hónap elején ünnepelte a 93. születésnapját.
Tippi Hedren
Alfred Hitchcock neve pár többször is előkerült a cikkben, és Tippi Hedren esetében sem kerülhetjük el az említést, hiszen nemcsak, hogy ő fedezte fel az addig modellként dolgozó Hedrent, hanem két világhírű filmben is főszerepet adott neki. Az egyik a Madarak volt, a másik pedig a Marnie, és ezek gondoskodtak arról, hogy Hedren utána is a pályán maradhasson. Pedig ugyancsak Hitchcock volt az is, aki a szexuális zaklatásig fajuló rajongásával üldözte a színésznőt, majd amikor az visszautasította, Hitchcock kihasználta, hogy Hedrent exkluzív szerződés kötötte a cégéhez, és gyakorlatilag tönkre is tette a színésznő hollywoodi karrierjét.
A most 90 éves Hedren utólag úgy nyilatkozott: "Hitchcock a pályámat tette tönkre, de nem az életemet. Lezártam azt a szakaszt". Így is játszott azért Chaplin utolsó filmjében (A hongkongi grófnő), majd kapott pár filmszerepet egészen idős korában is, mint ahogy számos tévésorozatban is látható volt, de az utóbbi évtizedekben már a vadon élő oroszlánok védelme és a jótékonyság kötötte le. (Hedren és Hitchcock történetét egy HBO-film is megörökítette, The Girl címmel, ebben Sienna Miller alakítja Hedrent.)
Joanne Woodward
Joanne Woodward az ötvenes-hatvanas évek egyik legnépszerűbb amerikai színésznője volt, akinek pályáját több kisebb-nagyobb siker után az Éva három arca című film tette sínre 1957-ben. A szerepért megkapta a legjobb női főszereplőnek járó Oscart, mellyel most már ő a legidősebb, aki ebben a kategóriában díjat nyert, de az egy évvel későbbi Hosszú, forró nyár legalább ilyen fontos állomás a karrierjében, hiszen későbbi férjével, Paul Newmannel játszhatott együtt.
Vele aztán szerepeltek a Párizs blues, a Győzni Indianapolisban vagy a Mr. és Mrs. Bridge c. filmekben is, sőt, Newman rendezőként is főszerepet bízott rá a Rachel, Rachel és a Nyári kaland, téli álom című filmekben, igaz, Woodward később azt mondta, anyaként már nem vállalhatott annyi szerepet, mint szeretett volna. Ettől függetlenül folyamatosan megtalálták kisebb-nagyobb szerepekkel, utolsó nagyobb sikere a Philadelphia mellékszerepe volt. A színésznő és férje több mint ötven évig voltak házasok, de Newman 2008-ban bekövetkezett halála után is vállalt néhány kisebb szerepet. Az utóbbi években azonban arról cikkeztek a lapok, Woodward Alzheimer-kórja miatt egyre súlyosabb demenciával küzd, ami azért különösen kegyetlen játéka a sorsnak, mert a színésznő egyik híres szerepében, a Do You Remember Love? című tévéfilmben egy Alzheimer-kóros nőt alakított, méghozzá kitűnően.
Sean Connery
A skót színész jövő hónapban tölti be a kilencvenet, és őt is keveseknek kell bemutatni. Ő volt az első James Bond, és sokak szerint a legjobb is, miközben se szeri, se száma a sikerfilmeknek, amikben főszerepekkel kínálták meg. A férfias, jó kiállású Sean Connery azonban még megőszülve, ötven fölött is kapós maradt, sőt, sok emlékezetes szerepet is játszott akkor: A rózsa neve, a Vadászat a Vörös Októberre vagy a Fedezd fel Forrestert mind-mind kritikai elismerést is hoztak a legnagyobb élő skótnak is tartott Connerynek.
A színész 76 évesen visszavonult a filmezéstől, miután veserákkal műtötték, és hiába próbálják visszacsalogatni, tartja magát elhatározásához, kizárólag egy szinkronszerep kedvéért tett kivételt egyszer. Connery a Bahama-szigeteken él feleségével, és egyre valószínűtlenebb, hogy látjuk még új filmben: legutóbb akkor lehetett róla hallani, amikor tavaly a Dorian hurrikán döntötte romokba a szigetek többségét, a színész és felesége azonban szerencsésen megúszta a pusztítást.
