Andreas Ritter, a Hongkongi Egyetem munkatársa és kollégái új tanulmányukban azt írják, sikerült megoldaniuk egy 900 éves csillagászati rejtélyt - számol be a Manchesteri Egyetem oldala. A vizsgálatban az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének posztdoktori kutatója, Foteini Lykou is részt vett.
1181-ben egy szupernóvát figyeltek meg Kína és Japán területéről, napjaink szakértői pedig régóta vitáznak arról, hogy pontosan mi alakíthatta ki a jelenséget.
Ritterék szerint a Tejútrendszer egyik legforróbb csillaga, a Parker csillag körüli, Pa30 jelű csillagköd megfelel az esemény profiljának, helyének és időpontjának.
1006 óta öt fényes szupernóva alakult ki galaxisunkban, ezek közül a kínai jelenséget övezi csak rejtély. A korabeli japán és kínai feljegyzések alapján az objektum olyan fényes volt, mint a Szaturnusz, és fél éven át megfigyelhető maradt. A 12. századi tudósok azt is leírták, hogy hol volt látható a szupernóva, de a modern kutatóknak nem sikerült az esemény maradványaira bukkanniuk.
A friss eredmények alapján a Pa 30 több mint 1100 kilométer per másodperces sebességgel tágul. A sebességből kiindulva a kutatók megállapították, hogy a csillagköd nagyjából ezer éves lehet, és összhangban van az 1181-es megfigyelések idejével és pozíciójával.
A szakértők már korábban felvetették, hogy a Pa 30 és a Parker-csillag két fehér törpe összeütközésével jöhetett létre. Az ilyen karambolok során ritka, Iax típusú szupernóvák alakulnak ki, az ilyen eseményeket a csillagászok kevéssé ismerik.
