Mindannyian arról álmodunk, hogy egyszer megismerjük az igazit, de honnan fogjuk tudni, hogy valóban ő az? Az Elite Daily összegyűjtötte 7 nő történetét, amikből kiderül, ők hogyan jöttek rá arra, hogy nem kell tovább keresgélniük.
1.
Amikor az első pánikrohamomat éltem át (ami természetesen teljesen váratlanul ért), csak átölelt és azt mondogatta, hogy itt van velem és biztonságban vagyok. Sosem kezelt másként, csak egy normális emberként, aki nehézségeken megy keresztül. Ezután már tudtam, hogy hozzá fogok menni, főleg úgy, hogy egy hónapig viccelődött az eljegyzéssel, majd ténylegesen fel is tette a nagy kérdést.
2.
Már barátokként is szervesen egymás életének a részei voltunk, és az elejétől fogva határozott elképzelései voltak. Már a húszas éveiben is a feleségét kereste, és abban az időben is tudtam, hogy én akarok számára az igazi lenni.
3.
Az apró dolgok, mint a feszengés nélküli csend, vagy az, amikor kifizette helyettem a bevásárlást, mikor elutasították a kártyámat és pánikroham szélén álltam. Már akkor tudtam, amikor nehéz időszakon mentünk keresztül, ahol a megerősödés, vagy a szakítás élén táncoltunk. Nem mindenki képes kitartani, amikor keményre fordulnak a dolgok, de a cselekedeteiből mindig áradt a szeretet, még a legváratlanabb pillanatokban is.
4.
Mindig is szerettem fotózni, apám is fotografikus. Az előző barátimmal azonban nem szerettem dokumentálni a kapcsolatunkat, a legtöbb egy-egy kép volt a közösségi médián. De vele egyszerűen minden pillanatot meg akartam örökíteni, meg is tettem. Ki is nyomtattam őket a születésnapjára ajándékként. Ahogy ott tartottam az első adag képet, állandónak éreztem őket. Tudtam, hogy sohasem fognak negatív érzések kötődni hozzájuk. Négy évvel később összeházasodtunk.
5.
Az első beszélgetés után olyan komfortosan éreztem magam vele, mint semelyik másik sráccal életemben. Rögtön tudtam, hogy ő lesz az, akihez hozzámegyek. Szerencsére ő is ugyanígy érzett, szóval kevesebb mint egy év múlva összeházasodtunk.
6.
Három éve voltunk együtt, amikor elutaztam a barátaimmal körbejárni Európát, ő pedig otthon maradt. Már többször is beszélgettünk róla, hogy egyikünk sem híve a házasságnak, szóval csak együtt éltünk. Éppen egy gyönyörű kastélyban sétáltunk, amikor egyszer csak azt gondoltam: "Bárcsak a férjem is itt lenne velem és láthatná ezt!" Még magam sem hittem el, hogy ez jutott eszembe. Egy évvel később eljegyeztük egymást és összeházasodtunk. Csodálatos érzés! Már csak el kell vinnem Európába kastélyokat nézni.
7.
Amikor szakítottam az exemmel az öcséim odajöttek hozzám, hogy szerintük az exem nem kedvelte őket, és akkor könnyekkel az arcomon megígértem, hogy az a férfi, aki mellett elkötelezem magam lesz az egyik legjobb barátjuk. Aztán eljött a nagy nap, amikor hazavittem a kiszemeltemet. A program sorozatnézés lett volna, de engem behívtak egy három órás műszakra dolgozni. Azt hittem a társam majd haza fog menni, de kiderült, hogy ott maradt vacsorára a családommal és még a sorozatot is megnézték nélkülem! Az egyik öcsémmel jött értem a munkába. A mai napig segít anyukámnak a bevásárlással és nevet a buta viccein, az egyik öcsémmel képes órákat beszélgetni a hokiról, a másikkal pedig videójátékokkal játszik. Mindig, amikor elmegyünk, megöleli őket, tényleg olyan, mintha a barátjuk lenne. Még nem jegyeztük el egymást, kissé korainak érezzük így 23 évesen, de együtt élünk, imádjuk minden percét, és úgy tervezgetjük a közös életünket, mint az aznapi vacsorát.
