A rockisten 45 évesen, 1991. november 24-én hunyt el az AIDS szövődményeként fellépő tüdőgyulladásban. Halálának szombati évfordulója apropóján egy megindító történet indult hódító útjára az online térben, ami közeli barátja, Elton John könyvéből származik. Az énekes 2012-ben megjelent Love is the cure (A szeretet a gyógyír) című kötetében, Freddie Mercury-nak állít emléket, betekintést engedve barátságuk részleteibe és abba, hogy a frontember miként vette fel a harcot a végzetes betegséggel. Íme a frissen felkapott részlet, ami garantáltan könnyeket csal a szemedbe:
„Freddie nyilvánosan nem ismerte el, hogy AIDS-ben szenved, egészen a halála előtti napig. Habár egy igazi energiabombaként viselkedett a színpadon - mint mondjuk Bowie, vagy Jagger -, a színpadon kívül nagyon is visszahúzódó volt. Nekem nem sokkal a diagnózis után árulta el, hogy beteg, 1987-ben. Teljesen összetörtem.
Láttam, mit tett ez a betegség sok barátommal, így pontosan tudtam, mi vár Freddie-re. És ő is. Tudta, hogy ez végzetes. De Freddie hihetetlenül bátor volt. Megőrizte önmagát, fellépett a Queen-nel, nem veszítette el a humorérzékét, megmaradt benne a lázadó szellem, miközben mélységesen nagylelkű volt.
Ahogy Freddie állapota egyre romlott a 80-as évek végén, 90-es évek elején, az egész szinte már elviselhetetlen lett.
A szívem szakadt meg, hogy látnom kellett, ahogy ezt a gyönyörű lelket tönkre teszi az AIDS. A végén a testét Kaposi-szarkóma borította, szinte megvakult, és még ahhoz is gyenge volt, hogy felálljon. Minden joga meglett volna ahhoz, hogy az utolsó napjaiban csak magára és a saját kényelmére figyeljen.
De az nem ő lett volna. Ő mindig másokért élt. Freddie 1991. november 24-én hagyott itt minket és én még hetekkel a temetése után is gyászoltam.
Karácsony napján tudtam meg, hogy még a halál tudatában is mennyire önzetlen maradt. Eléggé levert voltam, mikor is csomagom érkezett. Kibontottam és egy festményt találtam benne: a kedvenc brit művészem, Henry Scott Tuke egyik képét és mellette egy cetlit Freddie-től. Még évekkel korábban beceneveket aggattunk egymásra, én voltam Sharon, ő pedig Melina. A cetlin az állt: 'Kedves Sharon, gondoltam, ez tetszeni fog neked. Szeretettel: Melina. Boldog Karácsonyt!'.
44 éves voltam akkor és bőgtem, mint egy csecsemő. Ott volt egy csodálatos ember, aki haldoklott és még az utolsó napjaiban is törődött azzal, hogy kitaláljon valamilyen karácsonyi ajándékot egy olyan ünnepre, amit ő már meg sem élt.
Annak ellenére, hogy ez nagyon szomorú pillanat volt, sokszor ez az, ami eszembe jut Freddie-vel kapcsolatban, mert megmutatja, hogy milyen ember is volt ő. Még akkor is arra emlékeztetett, milyen különleges, mikor már nem volt köztünk."
Forrás: boredpanda
