Közel 400 év után tért vissza a vallási és közösségi élet az egyik legrégebbi magyar zsidó imaház falai közé, amelyet röviddel szeptemberi megnyitása után mi is bejárhattunk.
A Táncsics Mihály utca 26. szám alatti imaház egyik legérdekesebb részlete az a két freskótöredék, amelyekről Scheiber Sándor a héber betűk írásmódja alapján feltételezte, hogy azok a budai-török kor „szír” (szefárd) rítusú zsidóira utalnak. Kibontott pillérének stílusformái a 14-15. század fordulójára datálják ezt az imaházat, amely egyébként egy 15. századi alapozású épület helyén vagy annak átépítésével épült. A 15. század eleji keltezés azt valószínűsíti, hogy
eredetileg ez a kisebb imaház volt az új zsidónegyed első – eredetileg askenáz rítusú - zsinagógája.
Az épen maradt freskótöredékek szövege:
„Áldjon meg téged az Örökkévaló és őrizzen meg téged, világíttassa
az Örökkévaló neked az ő színét: és könyörüljön rajtad, fordítsa
feléd az Örökkévaló az ő színét és adjon neked békét.”
(4Mózes, 6:24-26.) Dávid csillag - papi áldás
„Hősöknek íja megtörik, a gyengéket pedig erő övezi.
(1Sámuel, 2:4.) Kifeszített íj - Hanna imája
A Táncsics Mihály utcai középkori imaház újranyitásával ez a zsinagóga lesz a hazai Altneuschul, vagyis a híres prágai zsinagóga „alteregója”, a magyar „régi-új” zsinagóga. Mivel az imaház eredeti berendezése a több, mint fél évezred forgatagában nem maradt fent, ezért az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség új bútorokat készíttetett, melyeket Somlai Tibor belsőépítész tervezett meg. Somlai
a Tóra-szekrény, bima, székek és paraván megtervezésekor ötvözte a gótikát és a zsidó szimbólumvilágot, amelyek jól harmonizálnak a középkori miliővel, mégis modern benyomást keltenek a minimalista, funkcionalitásra törekvő tömör tölgyből készülő tárgyak.
Az átalakított tér közel 70 fő befogadására alkalmas, rabbija Faith Asher Ákos, akit ugyanakkor avattak fel, amikor a zsinagógát ünnepélyes keretek közt megnyitották.
Először a 13. században IV. Béla uralkodása idejétől a 15. század második feléig, majd a 16-17. században, a török hódoltság alatt gyakorolhatta vallását a zsidó közösség a Budai Vár területén. Buda visszavételekor az oszmánok mellett az itt élő zsidó közösség is áldozatául esett a harcoknak. A középkori zsinagógát felgyújtották, majd a romokat betemették. Az egykori zsinagóga romjainak első feltárására az 1960-as években került sor, ugyanakkor, amikor a most megújult és felavatott imaház maradványai kerültek elő. Az eddig csupán kiállítóhelyként üzemelő egykori imaterem az újraavatással visszanyerte eredeti funkcióját, most már az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség Budavári zsinagógájaként látja el a zsidó közösség szolgálatát.
A budai zsidó közösség első zsinagógája a város alapításával szinte egyidőben, a 13. század közepén épült fel és kisebb megszakítással a 15. század elejéig használták.
A lebontott épület maradványainak egy részét 2005-ben találták meg a Palota út Dísz téri torkolatánál, az útpálya alatt.
A zsinagóga közvetlenül a középkorban Zsidó kapunak nevezett városkapu mellett helyezkedett el.
Budán a török korban jelentős számú zsidó lakosság élt, három zsinagógájukat is megemlítik a korabeli leírások. Az új helyre települt zsidónegyed második zsinagógája a 15. század közepén épült fel késő gótikus stílusban, amelyet 1686. szeptember 2-ig használtak - ezen a napon a várost az oszmánoktól az egyesült keresztény seregek visszahódították.
A nap a budai zsidók tragédiája lett, a felbőszült csapatok a zsinagógába menekülteket lemészárolták, majd az épületet felgyújtották, összedőlt és eltemették.
A ma is magasan álló falak részleteit 1964–1965 között tárták fel a Táncsics Mihály utca 23. számú ház udvarán. A zsinagóga a telek belsejében, a várfal mentén helyezkedett el. A falak mentén tagozott falpillérek álltak, amelyek egyikén vésett héber felirat adja meg az épület feltételezett elkészülésének idejét: az 1461. évet. A pillérek leomlott részleteit az ásatáson kiemelték, most a kiállító helyiség udvarán felállítva láthatjuk. A zsinagóga helyben megőrzött falai egyelőre betemetve várják a teljes feltárást és a helyreállítást.
A mikve a hitélet egyik legfontosabb alappillére, melyet minden zsidó hitközségnek fenn kell tartania. Ha egy új közösség telepedik le valahol, először mindig mikvét építenek. Ez a hely annyira fontos, hogyha egy városban valamilyen oknál fogva el kell adni a zsinagógát vagy a mikvét, akkor a zsinagógát szabad csak eladni. A mikve a Talmudban messzemenő részletességgel szabályozott fürdő, nők és férfiak tisztulására, továbbá nélkülözhetetlen a háztartás számára is, mivel az új étkezésre szánt edények használatba vétele csak abban az esetben engedélyezett, ha előbb a fürdőben megmerítik.
