Sokan emlékszünk elbontott szobrokra, megváltozott és akár újra megváltozott utcanevekre, de vajon emlékszünk még ezekre a szökőkutakra? Mutatunk most párat!
Következzen 3+1 eltűnt vagy átformált szökőkút története, amelyek ma is különleges ékszerei lehetnének a fővárosnak!
1. Szökőkút a Haris Bazárban
Ma már kevesen emlékeznek rá, pedig a Haris Bazár egykor valódi „ékszere volt a belvárosnak”. A 128 méter hosszú, teljes hosszában üveggel fedett passzázsban minden luxuskivitelben készült. Az olasz reneszánsz hangulatát árasztó fedett bevásárlóutcát 1866-ban egy dúsgazdag görög kereskedőcsalád sarjának megbízásából építették. Haris Gergely a tervek elkészítésével a kor neves építészét Feszty Adolfot, a híres festő Feszty Árpád testvérét bízta meg.
A Haris Bazár legnagyobb éke az üvegkupolával fedett üzletutca és természetesen a benne álló díszes szökőkút volt, amelyet mozaikpadló és pálmafák öveztek. Bár nem sokat tudni arról, hogy a díszes csorgót ki készítette, mégis sokan a bazár legszebb látványosságának tartották, főleg az esti gázvilágításban. 1910-ben bontották el a bazárral együtt a Váci utca rendezése miatt, majd a passzázs helyére 1910 és 1914 között két házsor épült fel: a mai Haris köz, amely egészen 1950-ig magántulajdonban maradt. Nagy méretű porcelán betűkkel ez állt rajta: „Magántulajdon, áthajtani tilos”. A Haris család pedig minden évben pár órára le is záratta és ez idő alatt közjegyzővel igazolta tulajdonjogát az immár szökőkút nélküli, fedetlen utcában.
2. A pozsonyi Mátyás-kút másolata a Vajdahunyad várában
A következő eltűnt szökőkút egykor a Városligetben felépült Vajdahunyad várának belső udvarán állt. Az épületet az 1896-os millenniumi ünnepségsorozatra emelték, tervezője Alpár Ignác volt, aki olyan jó munkát végzett, hogy az eredetileg fából épült, idegiglenesnek tervezett várat bár lebontották, de később a főváros megbízásából kőből újra felépítették. Külsejét a Vajdahunyadon álló középkori várról mintázták, melyet Luxemburgi Zsigmond a Hunyadi családnak adományozott, de tulajdonképpen több különböző épületből rakták össze: a jáki templom kapuja, a pécsi dóm kápolnarészlete, de még a bártfai városháza erkélye is megjelenik. Belső udvarába pedig egy pozsonyi szökőkút másolata került.
A másolat eredetijét a pozsonyiak 1520 rendelték meg, de az ötletet ők is máshonnan vették. Az eredeti szökőkút eredetije Bécsben állt, a Hohenmarkton. A pozsonyiak ehhez képest annyi változtatást kértek megrendelésükben, hogy a kutat díszítő lovag jobb kezével magyar címeres pajzsra támaszkodjon. A Városligetbe tehát e másolat másolata került, méghozzá ajándékba! A megrendelés után ugyanis elfogyott a pénz, de Ohrenstein Henrik beocsini cementgyáros saját költségén elkészíttette a fővárosnak. Mikor a német császár ellátogatott Budapestre, Alpár Ignác neki is megmutatta a díszkutat. Helyén 1908 óta Károlyi Sándor gróf szobra áll.
3. Danubius-kút
Egykor a mai Kálvin-tér közepén is díszkút állt, melyet a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület ajándékozott a fővárosnak. Az a szóbeszéd járta, hogy az ajándék kétes lefizetés is lehetett, hogy Budapest szemet hunyt afelett, hogy az Egyesület székházának homlokzata jóval nagyobb lett a megengedettnél.
A szökőkút tervezésével Ybl Miklóst bízták meg, aki egy teljes egészében kőből készült, neoreneszánsz stílusú kutat képzelt ide, rajta Magyarország legnagyobb folyóit: a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát szimbolizáló szobrokkal. A nagyjából száztonnás medencéhez a köveket a budakalászi hegyekből hozták, és szállításuk igazán nem volt egyszerű. A hegyről az országútig valószínűleg görgetni kellett a hatalmas tömböket, majd egy külön erre a célra megépített kocsin hozták át Pestre.
A kúton hat kőfaragó dolgozott, Ybl pedig végig figyelemmel kísérte a mű elkészültét. Nem kellett ehhez sokat utazgatnia legalább, ugyanis ő is a téren lakott. A ünnepélyes felavatásra 1883. október 22-én került sor. A szökőkút nevét a tetején álló, a Dunát megszemélyesítő Danubius isten után kapta.
Sajnos a II. világháborúban a kút erősen megrongálódott, ezért elbontották és megmaradt részeit raktárakba szállították, illetve elhordták. Végül 1958-ban rekonstruálták: az elpusztult vagy hiányzó szobrokat pótolták majd az Erzsébet téren az akkor még álló Nemzeti Szalon előtt állították fel a díszkutat. Egy kis érdekesség még, hogy később a kelet felé néző Danubius szobrot 180 fokkal nyugat felé fordították, hogy ne a hátát mutassa az V. kerületi tanácsnak.
+ 1 Incselkedő gyermekek kútja
Első ránézésre ma már kicsit furcsának tűnhet az egykori - sokak által csak „Incselkedő gyermekek kútjának” nevezett szökőkút, szélén egy bronz békával és az egymással éppen bírkózó ruhátlan, márványból faragott gyerkőcök alakjaival. A szoborcsoportot 1929 októberében állították fel az Attila körút és a Görög utca sarkán, az akkor még álló tabáni szerb templom előtti téren. A hivatalosan „Játszó gyermekek kútjának” nevezett szoborcsoport Lányi Dezső alkotása volt, aki a kor elismert szobrászművészének számított. A szobrokat az akkori újságok így írták le: „két kisgyermek a harmadik pajtását tréfából a vízmedencébe akarja dobni, ahonnan egy béka vigyorog a hancúrozó gyermekekre.” A Budapesti Hírlap mint „gyönyörű műalkotás” harangozta be, míg a Magyarság című lap már csak „szép” jelzővel illette, és valószínűleg ma is inkább érdekesnek neveznénk, ha még mindig állna a város 1945-ös ostromakor elpusztult szökőkút.
