27 hónap után hoztak egy normális döntést a brexitről

A brit elit megosztottsága vezetett ahhoz, hogy képtelenek voltak a kormányzó konzervatívok egymás között is megállapodni arról: mit akarnak csinálni az Európai Unióban, esetleg az EU-n kívül. Ezért írtak ki népszavazást, hogy döntsön helyettük a nép. A szavazók pedig úgy gondolták 2016-ban, hogy jobb, ha országuk kilép az unióból. A nép azonban nem oldotta meg a konzervatívok belső problémáit - sőt fokozta azokat. Egyrészt olyan döntést hoztak az emberek, ami a friss felmérések szerint ma már az ország lakóit inkább aggasztja, mintsem megnyugtatja, másrészt ezt az elsősorban a britek számára rossz döntést, a "nép" képtelen végrehajtani.

A szigetországi parlamentáris demokráciában nincsenek jól kidolgozott politikai mechanizmusok arra, hogy a népakaratot rendszerszintűen beépítsék a napi politikába. Ráadásul a konzervatív párt is bizonyította: képtelen kidolgozni egy olyan javaslatot, amely az EU számára is elfogadható, az Egyesült Királyság is egyben maradna, nem kéne széttépni észak-írországi határa mentén.

Az elmúlt hetekben a konzervatívok javaslatai közül a Chequers-terv megbukott az EU ellenállásán. Brüsszel nem hagyja, hogy a britek kiszemezgessék maguknak a közös európai piac négy alapelvéből azt, amelyik a toryknak a legkedvezőbb. A Theresa May brit kormányfő által propagált terv ugyanis az áruforgalomban hagyta volna meg a szabadkereskedelmet, de a munkaerő szabad mozgásában nem.

Ráadásul az EU-nak nem érdeke, hogy a brit konzervatívoknak nyerjenek újabb választást - erre Theresa Maynek rá kellett döbbennie pár nappal ezelőtt.

A konzervatívok megosztottságát elégelték meg a britek a közvélemény-kutatások szerint 2018 őszére. És 27 hónap után végre előkerült az ellenzék és annak hezitáló vezére, Jeremy Corbyn. A Munkáspárt vezetője eddig páholyból nézte az előadást: a torykat a salzburgi csúcson keményen megleckéztették, az EU vezetői visszadobták a Chequers-tervet, megingatva May tekintélyét saját pártjában is. És közben a közvélemény-kutatásokból kiderült, hogy a brit választók a Munkáspártot egyre inkább szeretnék hatalmon látni, de csak akkor, ha az a brexit folyamatát visszafordítaná, és az EU-hoz közelítené az Egyesült Királyságot.

Bár a munkáspárti szavazók kemény magja részben kiváláspárti, Corbyn felismerte a történelmi lehetőséget, és legújabb nyilatkozataiban már nem zárkózott el attól, hogy esetleg második népszavazást írjanak ki a brexitről. Sőt a munkáspárt kongresszusán a párt is jóváhagyta ezt a taktikát.

Szavazásuk lényegében azt mondta ki: a népszavazási procedúra végén nem tartják lehetetlennek azt sem, hogy az Egyesült Királyság végül esetleg bennmaradjon az Európai Unióban.

Ennél többet nem nagyon mondtak, hiszen tárgyalási részleteket a párt nem ismer a Brüsszellel folyó alkudozásról, s egyébként is a konzervatívok vannak hatalmon, Corbyn pedig valójában továbbra is kivár a brexit kérdésében.

Sokkal egyértelműbb a munkáspárti vezér álláspontja abban, hogy alkalmatlannak látja a konzervatívokat a kormányzásra. Éppen ezért Corbyn inkább előre hozott választásokat szeretne, aminek a lehetőségéről az angol sajtó igencsak komoly vitákat folytat. A konzervatívok számára ugyanis ez a legkevésbé kívánatos dolog, akkor inkább már valószínűleg egy második brexitszavazást engednének. Theresa May viszont szilárdan elzárkózik egy második referendumtól.

Hozzá kell tennünk: a Munkáspárt is ravasz taktikát folytat, egyelőre ők sem mondták ki, nézetük szerint az egész brexit megfordításáról döntsön-e a nép (azaz az Egyesült Királyság EU-ban maradásáról), vagy csak arról voksolhatnak majd a választók, hogy milyen típusú brexitet akarnak, illetve hogy egyáltalán jóvá hagyják-e az unióval kötött megállapodást.

A fő probléma az, hogy a konzervatívok képtelenek még egymás között is arra, hogy egy koherens kiválási forgatókönyvet állítsanak össze - így pedig az EU-val való egyezség is kérdéses. Az egyezséget akadályozó vitapont, hogy az EU az ír határ átjárhatóságához ragaszkodik, ami érthető, hiszen Brüsszel hajlamosabb a tagországként bent maradó Írország érdekeit képviselni, mintsem a Brüsszelt évtizedek óta támadó londoni politikusoknak udvarolni.

Állítólag titkos tárgyalások folynak arról is, hogy az unió felkészüljön a "no deal"-re a brexit esetén. Ez az a verzió, amikor nem lenne megállapodás az Egyesült Királyság és az EU között, és a jövő márciusi határidő lejártakor egyezség nélkül életbe lépne a szigetország kiválása az unióból. Theresa May erre felkészültebbnek látszik, ő már régóta hangsúlyozza, hogy erre is számítaniuk kell a briteknek. Ez a vámhatár azonnal visszaállítását eredményezné az EU és az Egyesült Királyság között, de a közlekedési kapcsolatokban is óriási nehézségek állnának be hirtelen - így akár a légi forgalom egy időre meg is bénulhatna.

Mindezek után a Financial Times azt vizsgálja, mennyire valószínű egy második referendum kiírása az Egyesült Királyságban. Szerintük is egyre több a spekuláció erről. Efelé mutat a konzervatív párt belső meghasonlottsága és az, hogy az EU-ban maradni akarók rendkívüli módon megerősödtek a Munkáspárt napokban lezajlott soknapos kongresszusán. Ugyanakkor a londoni gazdasági napilap sem biztos abban, hogy a második referendum feltétlenül meggátolja majd Nagy-Britannia kilépését az EU-ból. Erre akkor kerülhet sor szerintük is, ha Theresa May tényleg képtelen lesz a brexit-megállapodás megkötésére az EU-val.

Ám nemcsak ekkor jöhetnek elő a munkáspártiak a népszavazással. Könnyen lehet a Financial Times szerint, hogy May megköti a megállapodást Brüsszellel, de ez annyira az európai érdekeknek fele majd meg, hogy a brit konzervatívok a parlamentben buktatják el az egyezséget. Ekkor is a Munkáspárt esélyei növekednének meg a második népszavazással. De ekkor a Munkáspárt valószínűleg nem referendumot kar majd, hanem előre hozott választásokat.

Ugyanakkor a lap hangsúlyozza: ha May megköti a megállapodást az EU-val, és ezt a londoni parlament is jóváhagyja, akkor az Egyesült Királyság kilép az EU-ból, és a Munkáspárt nem rúghat labdába. Csakhogy a parlamenti jóváhagyás nem is olyan egyszerű: a konzervatívoknak nincs abszolút többsége, és a Munkáspárt friss fordulata azt is jelenti, hogy Corbynék immár nem szavazzák meg a toryk javaslatait.

Márpedig a parlamentben csak relatív többséggel rendelkező konzervatívoknak megfelelő EU-megállapodás nem biztos, hogy tetszik egy kis észak-ír politikai tömörülésnek. Ez a torykat jelenleg hatalmon tartó protestáns unionista párt, amely ugyan a britekkel való együttműködést hangsúlyozza (ezért unionista), de mégiscsak Észak-Írországban élnek a választói. És ezek a választók, ha érzelmileg nem is, de anyagilag kötődnek az ír gazdaság csodához, haszonélvezői az írek és észak-írek közötti jelenleg nyitott határnak. Ráadásul halálfélelemben élnek, hogy újra kitör a polgárháború a tartományukban a katolikus ír republikánusok és köztük, akik protestánsként - és az Ír-szigetre több száz éve érkezett brit betelepítettek utódaiként - inkább Londonhoz húznak. Éppen ezért az észak-ír regionális érdek és a londoni konzervatívok érdekei egy döntő parlamenti szavazásnál ellentétbe kerülhetnek egymással. Az észak-ír tartomány ugyanis a 2016-os Brexit-referendumon egyöntetűen az EU-ban maradás mellett szavazott - az ott lakók már csak a puszta túlélésükben reménykedve is erre voksoltak, hiszen a polgárháború elkerülésének ez a legegyszerűbb módja.

De még a konzervatívok is megosztottak, közöttük is vannak az EU-ban való bennmaradást pártolók. Éppen ezért egy May-féle EU-megállapodás a kilépésről korántsem biztos, hogy átmegy a londoni parlamenten. Ráadásul ilyen megoldásnak jelenleg se híre, se hamva. A miniszterelnöknek pedig fogy az ideje a jövő márciusi határidőig.

A tárgyalások bukása bizalmatlansági szavazáshoz vezethet May ellen, ezt a Munkáspárt kezdeményezhetné, ám a toryk ezt az indítványt alighanem elbuktatnák, mert ez a politikai öngyilkosságukkal lenne egyenlő. Éppen ezért a Financial Times ekkorra politikai patthelyzetet vizionál, a "senki földjén" találná magát a parlament. Képtelen lenne még a belpolitika szabályozására is.

Ez pedig olyan konfliktust jelentene, amikor senki se tudná, mi a megoldás, és ebben a helyzetben jöhetne egy második népszavazás az egész brexit felülvizsgálatáról. Ekkor viszont a vita már tényleg arról folyhat, hogy ez a referendum a brexit variációról szóljon-e vagy a brit kilépés visszafordításáról. Ennyire azért azonban nem kell előreszaladnunk: a lényeg, hogy kisebb fordulat már történt a napokban a brit politikában, de hogy az ellenzék fordulata elég lesz-e az egész brexit irányváltásához, az még kérdéses.

Kiemelt kép: John Thys / AFP