2019-ben se nagyon lesz, ami megállítja a Fideszt

A Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung a korábbi évekhez hasonlóan az idén is elkészítette elemzését arról, hogy mi történt az előző évben és mi várható az aktuális esztendőben. Ebből kiderül, hogy miután a Fidesz 2018-ban újabb kétharmados győzelmet aratott, a meggyengült és széttöredezett ellenzéknek nincs más választása, mint az összefogás. Rögzítik azt is: Orbán Viktornak végre sikerült Európa erős emberévé válnia.

Magabiztos Fidesz

Miközben abban nem sokan kételkednek, hogy a Fidesz masszív győzelmet arat az EP-választáson, miként az önkormányzati választáson is jól fog szerepelni, több településen a korábbinál szorosabb lehet a verseny - áll az elemzésben.

Ameddig a parlamenti és az önkormányzati választás egy évben volt, a tavaszi parlamenti választás után a Fidesz át tudta vinni a győzelem utáni "mézeshetek" lendületét az őszre. Most azonban a két voksolás között másfél év telik el, így azon kell dolgoznia, hogy a jelenlegi magas népszerűségét tartani tudja. Emellett az egyik legfontosabb tényező Orbánék sikerében az lesz, hogy az ellenzék mennyire fog széthúzni vagy összetartani. Éppen ezért

az ellenzék megosztása és az információk ellenőrzése minden eddiginél nagyobb szerephez juthat.

Nyugodtan számíthatunk arra, hogy a Fidesz újabb kitalált ellenségekkel riogat majd. Az sem valószínű, hogy a Fidesz a 8 éve tartó forradalmi jellegből elmozdul egy konszolidáltabb fázis felé.

Van azonban egy olyan elem, amelyre a kormánynak nem lesz ráhatása, mégpedig a világgazdaság lassan egy évtizedes növekedésének várható lelassulása. Ezzel Orbán Viktor is tisztában van, erre utal az is, hogy a Magyar Nemzeti Bank a közelmúltban a tízszeresére növelte az aranytartalékát. Ugyanakkor a gazdasági növekedés megtorpanása a Fidesz-barát pártok előretörését is hozhatja európai szinten, Orbánék pedig profitálhatnak a Brüssszel és a tagállamok közötti feszültség növekedéséből is.

Vagy összefogás, vagy bukás

Az elemzés szerint a kormányon kívüli pártokat 2019 elején két szó jellemzi a legjobban: stagnálás és bénultság. Bár a rabszolgatörvénnyel szembeni közös fellépés példát mutatott arra, hogy ügyek mentén össze tudnak fogni a Jobbiktól a DK-ig, de ettől még egészében véve az ellenzék töredezett marad.

Kijelenthető, hogy a magyar ellenzék rosszabb helyzetben van 2018 végén, mint az országgyűlési választások előtt és a szereplők is tisztában vannak azzal, hogy újra kell építeni az ellenzéki politikát. Kérdés, hogyan.

Az MSZP továbbra is a legnagyobb baloldali párt, ráadásul a Jobbik hanyatlásának köszönhetően most már a Fidesz utáni második legnagyobb támogatottságú párt szerepére tör. A darabjaira hullott Jobbik és az MSZP támogatottsága egyaránt 7 százalékos a teljes népesség körében, a biztos pártválasztók körében pedig 11-12 százalékos. Viszont az MSZP továbbra sem tud megszabadulni attól a stigmától, hogy egy öregedő pártról van szó, és csak a Párbeszéden keresztül tudnak a fiatalabb választókhoz eljutni.

A DK meglehetősen gyengén szerepelt a 2018-as parlamenti választáson, de azóta szépen lassan araszol felfelé a közvélemény-kutatásokban és most már magabiztosan a második helyen áll a balközép pártok között. Nem azért, mert új szavazókat szerzett, hanem azért, mert az állandó szavazóbázisa stabilabb, mint a többi ellenzéki párté és kisebb volt a lemorzsolódás. Azzal viszont nekik is számolni kell, hogy a tipikus DK-s szavazó 60 évesnél idősebb és Gyurcsány Ferenc pártjának sem sikerült megfogni a fiatalokat.

Ők azonban még mindig nem panaszkodhatnak, mert az LMP helyzete a legrosszabb. Miközben a választásokon 7 százalékot értek el egy olyan környezetben, amely nem kedvez a kisebb pártoknak, a párton belüli háborúskodás mély sebet ejtett a párt arculatán, és az év végére 3 százalékosra süllyedt a párt támogatottsága.

Bár a parlamentbe nem jutott be, a Momentum egy kis szünet után újra aktivizálta magát, és 4-5 százalékosra tornázta fel a támogatottságát. A növekedés viszont lassú és egyelőre nem tűnik úgy, hogy a városi értelmiségen kívül más szavazói csoportokat is sikerülne a pártnak elérnie.

Az ellenzéki pártoknak össze kell fogniuk az önkormányzati választáson. Az, hogy ez milyen formában történjen, lehet vita és egyeztetés tárgya, maga az összefogás ténye azonban nem, már ha szeretnének nyerni. Az összefogás azonban nem lesz elég, mert a választói apátia legalább akkora ellenfél az ellenzék számára, mint a Fidesz, és az is nehezíti a dolgukat, hogy a baloldali-liberális pártok elvesztették hitelességüket annak ellenére, hogy a magyarok a tipikusan baloldali értékeket tartják a legfontosabbnak.

Az ellenzék feladata tehát, hogy hitelesen kiálljon a baloldali értékek mellett és ez eljusson a választókig is. Ellenkező esetben 2022-ben sem kínál majd alternatívát a Fidesszel szemben.Visszatérve 2019-re, az biztosnak látszik, hogy az MSZP-nek és a DK-nak lesz EP-mandátuma, viszont jó esély van arra, hogy az LMP nem fogja elérni az EP-be kerüléshez szükséges 5 százalékos küszöböt. A zöld párt vesztesége a Momentum nyeresége lehet, de az is kérdés, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya Párt mennyire veszi komolyan az uniós választásokat. Az LMP-hez hasonlóan a Jobbik se számíthat sok jóra, valószínűleg rosszabbul szerepel, mint a 2018-as magyar választásokon.

Európa erős embere

A korábbiakkal ellentétben Orbán Viktor számára ma már nem az a cél, hogy az Európai Uniót kizárja a magyarországi belügyekből és hogy békén hagyja őt az unió vezetése, hanem az, hogy a saját embereit ültesse be oda. És ez nem is olyan földtől elrugaszkodott ötlet, ugyanis

néhány év leforgása alatt sikerült az unión belüli elszigetelt pozíciójából olyan befolyásos személyiséggé válnia, akinek számos szövetségese van Lengyelországtól Olaszországig.

Egy ilyen nagy, szervezett és koherens euroszkeptikus szövetség a Fideszt magában foglaló Európai Néppárt (EPP) számára is veszélyt jelent, Orbán pedig ennek megfelelően tényezőnek tartja magát. A szélsőjobboldali frakció szívesen látná soraiban a Fideszt, miközben a Néppárt számára is fontos a tagsága, mert sok képviselőt ad a frakciónak. Emellett viszont Orbánnal a soraiban nehéz lesz megnyernie a többi pártcsaládot, hogy támogassa az EPP csúcsjelöltjét az Európai Bizottság élére.

A Törökország, Oroszország és Kína felé közeledő magyar miniszterelnök eddig sem riadt meg attól, hogy olyan döntéseket hozzon, amely az uniós vagy NATO-s partnerek szemében hitelvesztéssel járhat. Például menedékjogot biztosít egy másik országban elítélt politikusnak vagy nem vesz tudomást arról, ha az USA arra kéri, hogy fegyvercsempészeket adjon ki neki.

Most úgy néz ki, hogy Orbán Magyarország külpolitikáját Oroszországnak rendeli alá, az Európai Unió pedig kevesebbet nyom a latban. Az egyértelmű, hogy Vlagyimir Putyin számára a gyenge és széttöredezett Európa az előnyös, de azt még nem látni, hogy ez hogyan illeszthető össze Orbán saját terveivel.

2019 azért is vízválasztó lehet az Orbán-kormány külpolitikájában és nyugati integrációjában, a legfontosabb kérdés pedig az, hogy Orbán Viktor hova pozícionálja az országot az európai politikában és hogy valóban fontolgatja-e az unióból való kilépést abban az esetben, ha az illiberális rendszer miatt kívülről érkező nyomás elviselhetetlenné válik.

Damoklész kardja

A Fidesz népszerűségében nagy szerepe van a globális gazdasági fellendülésnek, ez azonban - ahogy azt fentebb már említettük - átmeneti állapot, és a Policy Solutions elemzése szerint nem kizárt, hogy Magyarország már 2018-ban elérte a csúcsot.

Ráadásul hiába volt rekordalacsony munkanélküliségi ráta, tavaly több ágazatban is krízisközeli helyzet alakult ki, például az egészségügyben és az oktatásban. Ennek oka a többi közt az alulfinanszírozás és a munkaerőhiány volt, a munkaerőpiacra pedig 2019-ben is nagy nyomást fog helyezni az elöregedés, a tömeges kivándorlás és az alacsony születésszám.

Az uniós támogatásoknak hála több nagyszabású építőipari projekt is elindulhat ebben az évben, amely szépíthet a számokon és egy évvel elcsúsztathatja a gazdasági hanyatlást, de így is a tavalyinál 1 százalékponttal alacsonyabb GDP-növekedés várható, és az infláció is elérheti az MNB által még éppen elfogadhatónak tartott 4 százalékot. Ezen kívül a 2014-2020-as időszakra kapott uniós pénz tavaszra elfogy, ahogy a szegénység sem fog csökkenni.

Társadalmi szempontból 2019 egyik nagy kérdése lesz, hogy a tavaly indult fideszes kultúrharc csak a finanszírozás újraelosztásáról szólt, vagy egy hosszútávú kulturális és oktatási program előszele.

Miután a CEU kénytelen volt a legfontosabb, amerikai diplomát adó képzéseit áthelyezni Bécsbe, a következő, a tudományos életre mért csapás lehet az MTA finanszírozásának átalakítása. Erre már most is vannak jelek, a kilátások pedig nem jók.

Az sem tiszta még, hogy miután a Fidesz 2018-ban minden eddiginél nagyobb médiabirodalmat hozott létre, mi lesz a következő lépés a sajtóban: sikerül-e megőriznie a függetlenségét az Indexnek, és továbbra is fog-e hirdetni az állam az ellenzéki hangnak számító ATV-ben és Népszavában. Nem lehetnek nyugodtak a civil szervezetek sem: a Policy Solutions feltételezése szerint a Fidesz a Néppárttal megegyezett arról, hogy az EP-választásokig felhagy a vegzálással, de azt követően újabb támadásokra lehet számítani.