Ebben a cikkben megismerhetjük a legprofibb hazugságokat, amikkel a szülők valaha is előálltak.
Gyerekként be nem állt néha a szám, szerettem beszélni. A szüleim megelégelték és azt mondták nekem, hogy egy ember csupán 10.000 szót mondhatnak ki egy hónapban. Egyszer mikor épp apámat traktáltam valamivel ő csak annyit modnott: "Csak óvatosan! Ha jól számoltam, már a 9.000-ik szavadnál tartasz." Azonnal elhallgattam.
Anyukám a leghihetetlenebb módon manipulált egész gyerekkoromban. Ellenben más szülőkkel, az édességet mindig elérhető helyre rakta, a zöldségeket pedig gondosan elrejtette előlem, mondván, azon a "vacsora különlegességei". Így érte el nálam, hogy mikor 6 éves lettem, csokitorta helyett egy tál kelbimbót kértem születésnapomra.
Mikor 5 éves lehettem nagyon akartam egy kiskutyát, folyton nyúztam a szüleimet. Apukám azt mondta, hogy ha találok a kertben egy kavicsot, amit ha minden nap meglocsolok képes nagyra nőni, akkor majd kapok egyet. Szóval el is ástam egy követ, apukám pedig időközönként egyre nagyobb kavicsra cserélte.
A lányunk igazán finnyás volt és utálta a halat. Azt mondtuk neki, hogy az nem hal, hanem egy "különleges csirke", ezzel sikerült rávenni, hogy megegye a halat, egészen addig, míg a nagyi egyszer átjött, elszólta magát, és elrontott mindent.
Apukám igen trükkösen vett rá a gyomlálásra gyerekként: azt mondta nekem, hogy egyes gyomok alatt játékok nőnek, csak ki kell őket ásni. Sajnos több évig elhittem neki ezt a mesét,mint ami vállalható lenne…
A szüleim azt hazudták nekem, hogy valójában nekem volt egy bátyám, de utált fürdeni, ezért gombává változott. A szüleim igazán kitettek magukért, a mese érdekében még a fotóalbumba is tettek egy-két gombás képet.
A szüleim elhitették velem, hogy amikor a fagyis kocsi zenél, az valójában azt jelzi, hogy épp kifogyott a jégkrémből…
A húgommal utáltuk a spenótot! Anyu egyszer azt mondta, hogy ha sok spenótot eszünk olyan erősek leszünk mint Popeye és még akár egy házat is fel fogunk tudni emelni. Ettem pár kanállal a spenótból, majd a húgommal kirohantunk a kertbe és nagy erőlködések közepette megpróbáltuk megemelni a házunkat, mikor anyu felkiáltott: "Megmozdult a ház! Megmozdult! Gyorsan, egyetek még!" mi pedig visszarohantunk a házba, belapátoltuk a maradékot is és tisztára nyaltuk a tányért.
Gyerekként teljesen lenyűgözött az éjszakai égbolt, imádtam a csillagokat és a holdat. Apukám egyik este kiállította a létráját az udvarra, kihívott és azt mondta, kizárólag az én kedvemért, ő maga akasztotta ki a holdat és én persze évekig hittem is neki. Apukám néhány éve húnyt el, de ha felnézek éjjel az égre, és meglátom a holdat, mindig ő jut az eszembe.
Egyszer, mikor a nagypapámékkal kirándulni mentünk és az országúton megpillantottuk a teheneket, azt mondta: "A leggyorsabb módszer, hogy megszámoljátok a teheneket, ha a lábaikat számoljátok, majd azt elosztjuk néggyel." Később jöttem rá, nagyapám mekkora troll-zseni volt.
Egyszer, mikor épp bevásárolni voltam és a zöldségeknél jártam meghallottam, ahogy egy kisfiú a kókuszdiókat látva kérdezgeti apukáját, hogy mik azok. Az apa csak annyit mondott: " Fiam! Nehogy közel menj hozzájuk, azok medvetojások!". Ilyen jót még sosem nevettem.
Anyám imádta az édességet, de az öcsémmel nem hagytunk neki túl sok lehetőséget, hogy a szenvedélyét kiélhesse. Egyik nap, mikor hozott egy zacskó M&M's-et azt mondta, hogy a barna színűt csak a felnőttek ehetik meg. Mi persze sorra vittük neki a barna csokikat, ő pedig végre nassolhatott egy kicsit.
Esténként azért van zárva anyu és apu hálószobájának ajtaja, mert apu segít anyunak felakasztani a képeket a falra. Azért nem szabad kinyitnod, mert akkor pont hátba vágnál minket az ajtóval." Na persze…
Imádtam kapcsolgatni a TV-t gyerekkoromban. Apuám azt hazudta nekem, hogy ha megnyomok egy bizonyos gombot, a TV fel fog robbanni. Később persze rájöttem, hogy az a "bizonyos gomb" rejtette a felnőtt csatornákat.
Egyszer azt mondtam a lányomnak, mikor kicsi volt, hogy ha hazudik, egy piros pötty fog megjelenni a homlokán. Inenntől kezdve mindig tudtam, mikor lódít a kisasszony, mert olyankor mindig eltakarta a homlokát a kezével.
Forrás: staxblog.hu
