Biztosan mindannyiótok számára ismerős az az érzés, ami annyira feltölt, hogy szíved szerint a világgá kürtölnéd, hogy mit is érzel, és olyan erővel ruház fel, akár egy spártai harcost, aki számára nincs lehetetlen. A felhők közt jársz a mindennapjaid során, és azonnal fülig ér a szád, ha csak rá gondolsz… Igen, ez a szerelem!
Sétálni és beszélgetni, megosztani a napotok élményeit egymással.
Az érzés, mikor a párod odavan érted, és a főztödért is.
Esténként összebújva filmet nézni.
Spontán bolondozások.
A végtelenségbe nyúló, éjszakai égboltot nézni, és úgy érezni, hogy a Ti szerelmetek is olyan végtelen és rejtélyes, mint a világűr.
Mikor a világ megszűnik körülöttetek, és csak egymásnak akartok létezni. És a pillanatnak.
Moziban üldögélni a film végén, összebújva.
A csend, és az apró érintések hirtelen olyan egyértelművé, és kifejezővé válnak.
Egy kis melegséget nyújtani, mikor tombol a tél, és olyan zord a külvilág.
Romantikus reggelizések.
Olykor olyan nehéz elengedni a másikat.
Egymáshoz bújva, őrizni szerelmünk álmait.
Együtt mindent kibírtok. Egymásért.
Minden nap ünnep, ha együtt lehettek egymással.
Minden, másnak egyszerűnek tűnő pillanat megélése és megörökítése.
Forrás: staxblog.hu
