Szívmelengető történet pörög Facebookon: egy ismeretlen jótevő befizetett egy hajléktalant egész télre egy budai pékségbe.
Alexandra, a pékség egyik dolgozója az alábbi szavakkal mesélte el a nem mindennapi sztorit:
Hát egyrészt nagyon tetszett, hogy ennyire megbíz bennem/bennünk, meg hogy vannak ilyen önzetlen emberek, de őszintén szólva féltem igent mondani. Az egy dolog, hogy kimész az utcára és kaját adsz a rászorulóknak, de az azért kicsit más, hogy a bisztrótokban látod vendégül. Elsőre kicsit idegenkedtünk a dologtól, de szerencsére nagyon gyorsan átgondoltuk és igent mondtunk! Nem bántuk meg!
Ma már ismerjük a bácsit is: Sándornak hívják, sofőr volt, de 13 éve elvesztette az állását, amikor meghalt a főnöke Azóta az utcán él. Voltak mélyrepülései, de három éve nem iszik. Naponta jár közzuhanyzókba. Teljesen tiszta, ápolt, tök normálisan lehet vele beszélgetni.
És október vége óta nálunk eszik minden nap.
Mi a tanulság? Egyrészt, hogy mennyire jó fej emberek vannak, akik tényleg önzetlenül segítenek a rászorulókon, hiszen rajtunk kívül senki sem tudja ki az, nem azért csinálja, hogy mindenki lássa, hú én most mennyire jó fej vagyok.
A másik, hogy nem szabad élből elutasítani valakit csak azért, mert hajléktalan. Biztos van egy csomó Sándor bácsihoz hasonló ember Budapesten, aki igyekszik rendbe hozni az életét, csak segítségre szorul. És neki jól esik az, hogy valaki támogatja. És tudom, hogy fontos neki az a kis dolog is, amit mi adunk, hogy nem az utcán kap ételt, hanem a bisztróban, ahol úgy érezheti, hogy ő is rendes tagja a közösségnek, hogy befogadják és emberként tekintenek rá."
#hetkoznapihos
