Eleinte megvalósíthatatlannak tartották, az építkezésén meghalt egy ember, végül a megálmodója már nem kelhetett át rajta.
1. Az első állandó fővárosi híd
Évszázadokon keresztül hajóhidak és repülőhidak voltak helyette, mivel sem pénz, sem szaktudás nem volt hozzá.
2. Megmosolyognivaló ellenérvek
Sokáig azt vallották, hogy nem elég széles a Duna egy ilyen szerkezethez, és az is felmerült, hogy egy állandó hídon csak vámfizetéssel lehetne átkelni, mi sérti a nemesek előjogait – mindaddig, amíg gróf Széchenyi István gróf ki nem találta, hogy márpedig lesz egy állandó dunai híd Buda és Pest között, és ennek érdekében felállította a Hídegyletet 1832-ben.
3. A kialkudott feltételek
A finanszírozó Lánchíd Részvénytársaság szerződésében az állt, hogy 87 éven keresztül nem építhető másik híd egy mérföldön belül, és sikerült azt is írásban rögzíteniük, hogy vámot kell fizetniük az átkelőknek (a gyalogosoknak egy krajcárt, a teherrel érkezőknek viszont már kettőt, úgyhogy egy korabeli lap rögtön figyelmeztette az urakat a megnyitás után, hogy ernyőjüket a hónuk alatt vigyék, mert a vállukon már tehernek számít).
4. Miért pont Clark Ádám tér?
Széchenyi először William Tierney Clark mérnökkel beszélt át angol szakmai körútján a kivitelezés részleteit, aki logisztikai okból végül névrokonára, Adam Clark skót mérnökre bízta a kivitelezést, amely 1940-ben kezdődött. Az élet úgy hozta, hogy az elhivatott szakember háromszor is felépítette a Lánchidat, mely szolgálataiért Buda város tiszteletbeli képviselővé is választotta, a nemesi címet azonban skót nemesi őseire hivatkozva visszautasította.
5. Egy szerencsétlen haláleset
A befejezés előtt nem sokkal, 1848 júliusában a láncok beszerelésénél a szerkezetet felhúzó csigasor nem bírta a terhelést és eltörött, magával ragadva a munkahidat. Ennek következtében egy munkás életét vesztette, többen pedig a Dunába estek, például maga Széchenyi gróf is, aki egy csónakból követte a munkálatokat, de ő szerencsére a partra tudott úszni.
6. A kőoroszlánok atyja
Az ikonikus szobrokat Marschalkó János szobrászművésznek köszönhetjük, aki mindösszesen 30 évesen, fiatal feltörekvő művészként faragta ki őket. Az 1849-re elkészült oroszlánok sóskúti kőből készültek, a hosszuk 4,6 méter, a szélességük 2,2 méter. A budai oldal gránittalapzatain látható címekeret (Széchenyi Istvánról és Sina Györgyről, akik a híd megépítéséhez a legnagyobb mértékben járultak hozzá) szintén Marschalkó mintázta, ahogyan az alagút bejárata feletti magyar címert is, amelyet a Rákosi-korszakban leszedtek és Rákosi-címerrel helyettesítettek. A kőoroszlánoknak a szóbeszéddel ellentétben van nyelvük, csak alulról, a járdáról sétálva nem látszódnak.
7. Borús időzítés
Másfél hónappal az aradi vértanúk kivégzése után, a szabadságharcot leverő, teljhatalmú Haynau osztrák tábornok avatta fel végül a hidat, amelyet 1849. november 20-án nyitották meg a forgalomnak. A vérengzés után viszont nem volt valami ünnepi hangulat a végre elkészült budapesti szimbólum megnyitási ceremóniáján, hiába várta mindenki. Érdekesség továbbá, hogy akkor még a járdákon egyirányú forgalommal üzemelt, azaz az egyik oldalon csak Pestre, a másikon csak Budára lehetett menni.
8. Széchenyi sosem látta készen
A Lánchíd-projekt megálmodója végül nem mehetett át az elkészült hídon, mivel addigra egy klinikán betegeskedett – igaz, meghívót sem kapott az átadóra. A gróf 1848-ban került a döblingi elmegyógyintézetbe (az odaúton kétszer is öngyilkosságot megkísérelve), miután tönkretette testileg-lelkileg a politikai válságidőszak, azaz hogy minden engedményt, amit kiharcolt a bécsi udvarnál, akár katonai erővel is visszaveszik. Tizenkét hosszú évet töltött az intézetben, de egyes elméletek szerint a végén már felgyógyult, csak politikai búvóhelyként tekintett rá.
9. Csata is volt rajta
Több ezren skandálták a Hadik-kormány menesztését és a pacifista Károlyi Mihály miniszterelnöki kinevezését 1918. október 28-án a Lánchídon, miközben a királyi vár felé igyekeztek. Miután a tüntetés vezetői sikertelenül próbáltak egyeztetni a rendfenntartókkal és a hatalom más képviselőivel, a híd pesti hídfőjénél a rendőrök a tömegbe lőttek – aminek következtében legalább ketten meghaltak és vagy hetvenen megsebesültek. A népet felhergelő eset után nem sokkal beszüntették a hídpénz szedését, illetve az akkortájt megalakult Magyar Nemzeti Tanács a kezébe vette a hatalmat és hamarosan kitört az őszirózsás forradalom.
10. Felrobbantották, de újjáépítették
A második világháború végén a németek annyira meg akarták akadályozni a szovjet csapatok átkelését a Dunán, hogy felrobbantották a Lánchidat. De csak az egyik bomba aktiválódott a kettőből, úgyhogy a budai horgonykamra ép maradt, a középső függesztőrúd pedig egyben elsüllyedt. Szerencsére két évvel később viszonylag gyorsan, 1947-49 között restaurálták a hidat, mivel a Dunában viszonylag épen maradtak a romok. Így a Lánchíd avatásának 100. évfordulójára ismét teljes pompájában ragyoghatott a főváros egyik szimbóluma.
Források: Ma is tanultam valamit 4. – index (2022) és 1, 2, 3, 4, 5, 6
